Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Alsónémedi viseletéhez

Kimondott takács a vásárban már nem volt. Félvászon, pamutosvászonból való törlő, kendőféléket árult viszonteladó Császártöltésről. Háziszőttes is volt közte, szövött díszcsíkkal. Az 1970. december 9-én tartott téli vásárra is kimentem. Természetesen a téli szükségleteknek megfelelően szűcs, sapkás is eljött árulni; pesti (Garai téri és Hegyalja úti) szabók, kiskereskedők kabátokat, pulóvereket kínálgattak, a cipészek meg a magas szárú cipők mellett a városokban most divatos hócsizmákat. De itt volt a hagyományos iparágak egynéhány képviselője is: Sárossy Jánosné egyedül árult méterre kékfestőt (métere általában az egy színnel festettnek 48 forint volt, de a kétszínes ennél drágább) ; Bánoczky Istvánné kosaras Kecskemétről; az ugyancsak kecskeméti Pulay János cipész, akinél még csizma is akadt; Molnár szűcs Kiskunfélegyházáról, aki a műszőrme sapkákat 260 forintért adta, az ujjatlan bekecseket meg 700—750 forintért. (Kiskunfélegyházán még 14 szűcs dolgozik ma is.). Voltak még mézeskalácsosok, akik a díszített szívek és huszárok mellett igen sok, celofánba csomagolt sima vagy cukormázzal futtatott apró mézest árultak. Hűvös, szeles nap volt a vásár, így igen látogatott volt a lacikonyhához hasonló, meleg ételt áruló néhány sátor és a forró lángost kínáló asszonyság. Faáruval természetesen jóval kevesebb kereskedő kereste fel a téli vásárt, mint az őszit; egy cigánynál most is lehetett szép nagy, vájt teknőket kapni 60 forintjával. Az 1974. áprilisban tartott tavaszi vásáron készítettem a mellékelt fényképeket. Sárossyné most is árulta a kékfestőt. Lábbelit sokat árultak, de tavasz lévén, meg hogy már igen megy ki a divatból, hát csizma csak alig volt látható a cipősorok végén két-három pár (2,2. kép). A mézesbábos már alig árult figurákat, inkább előre csomagolt mézes teasüteményt. Férfi, női készruhákat árultak. A férfiak nem is mindig jöttek el az asszonnyal, még ha nekik volt is szükségük ruhára. A nadrágot úgy választotta ki az asszony, hogy a magával hozott madzaggal mérte meg a nadrágszár hosszát és a derékbőséget. A madzagon két csomó volt: az egyik a derékbőségnek, a másik a nadrágszár hosszának megfelelő helyen. — A vásár régi helye már igen belső területté vált, ezért kihelyezték a községtől délre, Sári felé. VII. Adatközlők 1. ifj. Cseri Istvánné kat. 43 é. Deák F. u. 51. 2. Horváth Boldizsárné ref. 63 é. Kossuth L. u. 69. 3. id. Jobbágy Mikiósné Cseri Etel ref. 78 é. Vöröshadsereg útja 144. 4. Juhász Bálintné Pirot Zsuzsi varrónő 62 é. Dózsa Gy. tér 8. 5. „Kenyeres" Kiss Gábor kat. 47 é. Marx K. u. 45. 6. „Kenyeres" Kiss Gáborné Kovács Brigitta kat. 44 é. Marx K. u. 45. 7. Kerekes Menyhértné Kozma Etel ref. 67 é. Bajcsy-Zsilinszky u. (Monori u. 9.) 8, Kiss Mikiósné Kerekes Julianna ref. 70 é. Sallai I. u. 21. 9. Kozma József ref. 59 é. Sallai I. u. 27. 10. Kozma Józsefné Bálint Etel ref. 49 é. Sallai I. u. 27. 11. Kránicz Sándor kat. 60 é. Templom u. 4. 336