Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Alsónémedi viseletéhez

milyen anyagból is varrták, az elkészítési módja azonos volt, csak a bősége eltérő. Pl. a legrégebbi ünneplő szoknyák — a bajkához valók —, rendesen hatszelesek voltak (3., 4. kép). A blúzhoz már csak négy-öt szeles járta, illetve járja. A szoknya bősége attól is függött, kinek milyen módja volt. Ünnepre öltözéskor több alsószoknyát vettek, a legalsó 3 szeles, erre került 4 szeles, e fölé 5 szeles; a felső szoknya ünnepre 6 szeles volt, de a 30-as évektől már csak 5 szeles (2. kép). A felső szoknyát úgy vették magukra, hogy a hasíték oldalra, bal combra kerüljön. A szövet- vagy selyemszoknyák alja a belső felén kékfestővel pléhezett. Néha, hogy szebben álljon, kefezsinórt is varrtak a legszélére. A köznapon viselt karton iebegőhöz, de még régebben a vászoning derekához is, kartonból varrták az asszonyok a szoknyáikat. Munkára a pöndölve vagy hosszúing aljára két kopottabbat vettek fel, ha meg kimentek valamiért à házból, egy jobbat ezek fölé (5. kép). Itt kell megjegyeznünk, hogy az új karton egyotot kozvasárnapra is viselhették; valamint azt a ritka szokást is, hogy a fiatalabbak gyászban is általában fekete vagy sötétkék alapon apró fehérmintás kartonba öltöztek. Ez volt a magyar gyász. (Legfeljebb a temetésre mentek — 11. kép. Fiatal lány ünnepi öltözetben (Cseri Etel selyemblúzban, szoknyában selyemkoténnyel. — Repró 1914-ben készült eredeti felvételről) 12. kép. Fiatal pár ünnepi öltözetben [Horváth Berta (1898—1973) és Nagy Zsigmond A menyecske selyembajkában és szoknyában, nyakra és fejre való selyemkendőben

: a férfi mandhban, lehajtott gallérú ingben, hátul varrott csizmában. — Repró 1913-ban készült felvételről] 317