Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - †Schram Ferenc: A máriabesnyői búcsújáró hely

addig teszik ezt, míg saját falujukkal aztán ők is el nem indulnak. Az utóbbi években szokásos, hogy akiket elfoglaltságuk gátol, csak az ünnep reggelére jönnek, vonattal. Visszafelé azonban ezek is gyalog teszik meg az utat. Hazafelé a rend ugyanolyan, mint jövet, a falu határában az otthon maradottak fogadják őket, a pap bevezeti a búcsúsokat a templomba, litánia és különböző ájtatosságok szokásosak. Besnyőn fél háromkor van litánia, ezen azonban nagy búcsúk alkalmával már csak nagyon kevesen vannak. Némely faluban terménybetakarítási hálaadás van ilyenkor, másutt a pap az oltárkeresztet odaadja mindenkinek megcsókolni, vagy a búcsúsok által vitt keresztet nyújtja oda az otthon maradottaknak, legtöbb helyen azonban csak áldást kapnak majd szétszélednek. A következő vasárnapon a pap kihirdeti, mikor lesz a búcsúsokért mise (a gyűjtött pénz maradékát adják oda erre a célra), a misére, mindenki, aki részt vett a búcsún, eljön. Vannak falvak, ahol a hazaérkezés utáni napon tartják a misét. Gyűjtött adatainkat összehasonlíthatjuk egy több mint százéves leírással, Jászladány helység akkori búcsúvezetője írta le az általa vezetett búcsú járást 1856 pünkösdjén Máriabesnyőre. Leírásában megtaláljuk a mise utáni indulást, bocsánatot kérést a hozzátartozóktól, a legények-lányok vitte keresztet, lobogókat. A határban levő keresztnél megállt a menet, majd énekelve, imádkozva tették meg az utat. Másnap Besnyőn mise után az oltár előtt elbúcsúztak, majd kereszt, lobogók alatt indultak haza. „Szerencsésen hazaérkeztünk. Idehaza Jézus nevében bevégeztük ájtatosságunkat, mindenki szétoszlott, családjai közé sietett'' — fejeződik be a leírás, melyből láthatjuk, hogy a búcsújárás legtöbb lényeges vonása nem változott az elmúlt százhúsz év alatt.

33 A búcsúkon, concursusokon kívül is volt még búcsújáró elég, jóllehet a korabeli sajtó szerint „a szeptemberi búcsújárás zajos napjait leszámítva, alig kereste fel valaki a klastrom magányát, melyben csendes kapucinus atyák háborítatlan félrevonultságban pergethették le olvasóikat.. ."

34 Valójában, mint említettük, tavasztól őszig minden vasárnap jött legalább 4-—5 zarándoklat. A környékbeli falvak majd mindegyikének volt a búcsúkon kívül is egy meghatározott vasárnapja, amikor felkeresték a kegyhelyet. Például május 2. vasárnapján a galgahévíziek, Szentháromságvasárnap a valkóiak, vácszentlászlóiak, dányiak jöttek. Ha korán volt húsvét, az úriak jöttek virágvasárnap. Ilyen napokon sokkal tágabb tere nyílt az áhítat kiélésének, mint a több tízezernyi tömeg látogatásakor a búcsúkon. Voltak különvonatokon érkező zarándoklatok, pl. Béskéscsabáról, Mórról, ezek azonban nem népi kezdeményezések. Az egyes falvak látogatásának időpontja szigorúan meg van határozva, hogy milyen tényezők alakították ki, ma már nem dönthető el. Szokás fogadalomból, egy-egy nagyobb elemi csapás évfordulóját valamely vasárnapra rögzíteni. Másutt egyszerű szokás alapján járnak egy-egy vasárnapon Besnyőre, de az elmúlt két évszázad alatt ez is annyira belerögződött a közösségbe, hogy szinte kötelességnek érzik a részvételt. Van olyan felfogás is, hogy még a XVIII. században a kapucinusok osztották be, melyik falu mikor jöjjön, így egyrészt elkerülték a torlódást, másrészt állandó látogatottságot tudtak biztosítani. Bár semmi feljegyzés nem támasztja alá ezt az állítást, mégis elképzelhető, hiszen a zárda évkönyveiben állandóan olvashatjuk, hogy segítséget küldtek a környező falvakba, akár helyettesíteni, akár segíteni valami okból a plébánosnak. A hétköznapok sem voltak csendesek Besnyőn, 20—30 zarándok tavasztól őszig mindennap jött. Az utolsó misét hétköznapokon tíz óra után néhány perccel kezdték, hogy a vonaton érkezők beérjenek misére. Mise után megnézték a templomot, kaptak mindig vezetőt is. Délután vagy este, litánia után vissza294