Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - †Schram Ferenc: A máriabesnyői búcsújáró hely

A síremlék, Johann Georg Dorf meister műve, 1772-ben készült el. A grófi mindenféleképpen igyekezett mind a búcsú járóhely, mind a kapucinusok kényelmét emelni. Apróság, de érdemes megemlítenünk, hogy a barátok böjtjének megkönnyítésére nagy költséggel halastavat ásatott a templommal szemben, az országút túlsó oldalán. Föld alatti csatornán folyt bele a víz, másfél mázsa halat hozatott a tóba a Tiszából. A tavat a talajviszonyok figyelembevétele nélkül ásták, nemsokára ki is száradt. Sokkal jelentősebb intézkedése volt ennél, hogy hét házat építtetett a kolostor mellé (ismételjük, teljesen lakatlan puszta volt a mai falu helyén), ezeket kiérdemesült, kiöregedett uradalmi cselédeknek adta, azzal a kötelezettséggel, hogy a szerzeteseknek legyenek segítségére a templom környékének tisztán tartásában (hólapátolás, utak karbantartása, búcsúk után a szemét eltakarítása), valamint szállásolják el a búcsúsokat. A kötelezettség dologi teherként terhelte a házakat, eladás vagy öröklés esetén átszállt az új birtokosra, a második világháború befejeztekor szűnt meg. Kötelezettségeikért a hét ház lakói kertet, legeltetési jogot és fát kaptak. Bővebben megismerjük kötelességeiket Nolly József uradalmi jószágigazgató leveléből, melyet a hét ház lakóihoz intézett 1764-ben: „ ... 2 szobának, 1 kamrának, konyhának, 1 istállónak alkalmatossága felállíttassék, ahhoz képest a kötelességeik is egyenlő-képen legyenek, hogy a jövevények, melyek e szent helyre Istent tisztelni és az ő szent Anyját dicsérni jönnek kivált téli időben, amennyire kitelik, befogadják és szállást adni nekik tartozzanak. ... semmi kóborlót vagy rosszéletű személyeket csak szállásra is, nemhogy lakásra is befogadni merészeljenek". Egy másik levél 1772-ből, szintén Nollytól a templom, kripta és környékének takarításáról, söpréséről intézkedik, különös tekintettel a kutak tisztán tartására.

17 A hét házból három ma is eredeti formájában áll fenn, a többi újabban épült. Emléküket még a Hétház utca név is őrzi. Besnyőhöz közel fekvő három falu : Mácsa, Zsidó és Kerepes lakói robottal tartoztak a kolostornak. A rendfőnökség kénytelen volt a páterek számát Besnyőn háromról hatra (1767), majd tízre (1769), sőt tizenegyre emelni, hogy a búcsújárók lelki igényeit ki tudják elégíteni. 1766-ban pl. a gyónók száma: febr. 2-án 30; márc. 215-én 700; júl. 2-án 1300; aug. 15-én 1700; szept. 8-án 1800; dec. 8-án 400; ez összesen 5930, ennyi embernek meggyóntatása pedig elviselhetetlen terhet ró tíz gyóntatóra hat részletben. Ezenkívül volt azonban még más feladatuk is a pátereknek: „patres conventuales piis peregrinantibus verba salutis annuntiant, eorumque confessiones excipiunt, lingua Hungarica, Slavica és Germanica."

18 A közlekedés, vasúti hálózat fejlesztésével, s a budai kapucinus rendház felállításával függ össze, hogy a barátok száma hatra, majd ötre apad le, ugyanis a búcsúk napjára minden rendház, — elsősorban a legközelebbi budai — küldhetett egykét gyóntatót kisegíteni. Az 1870-es évektől szlovák és német nyelvű gyóntatóra nem volt olyan nagy mértékben szükség, az ilyen anyanyelvű plébániák papjai jöttek híveikkel, s itt gyóntattak, prédikációt is tartottak, talán ezzel a ténnyel függ össze, hogy a rendi névsorokban már majdnem kizárólag magyar nevű kapucinusokkal találkozunk, csak a laikus testvérek közt akad idegen nevű. Bár az alapító bőkezűen gondoskodott a rendház lakóinak megélhetéséről, eredeti alapítású hivatásukat, a koldulást, soha nem tévesztették szem elől, a laikus fráterek egyikének volt feladata. A legnagyobb bevétel azonban mindig a búcsújárásokból származott, akár pénz, akár termény formájában. A collectára érdekes feljegyzés maradt ránk, a gvárdián válasza a váci püspök kérdésére, 1774-ben megjegyzi, hogy kezdetben csak három községbe (Gödöllő, Kere282