Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - Novák László: A szőlő Albertirsa és Pilis hagyományos telekrendszerében és üzemszervezetében

udvarból. A dűlőben levő kútból hordták a vizet, s megöntözték alaposan a kupacba hányt agyagot, majd arra vastagon szalmát, pelyvát szórtak. Sok esetben legelőször szekérrel „vágatták össze" a sarat, majd lábbal taposták. A megdolgozott sarat vasvillával „rakták" fallá, két-három részletben, hogy tartós legyen. A szikkadt falat ásóval, vasvillával egyenesre és simára nyesték, majd híg sárral, s „lóganéval" kevert sárral betapasztották az asszonyok. Ezután fehérre meszelték a falat kívül-belül. (Erős János 78. é., Alberti). 69 A pincét mindig előbb készítették a borháznál. Kiásták a helyét, s a falát többnyire téglából készítették. Az akácfa keresztgerendákat a falra helyezték, majd erre karókat, és vastagon sárral letapasztották. Ritkán deszkából is készítettek mennyezetet. A famennyezetet a középső keresztgerendánál középen oszloppal támasztották alá. Sok pincét boltozassál készítettek. A téglát az uraság téglaégetőjében gyártották. Pl. Almásy Rozália földesasszony egyik téglaégetője a Tokajka mellett működött a XIX. század közepén. A pince falába vakablakokat is készítettek, ahol a csapok, dugók mellett lopót, kisebb edényeket lehetett tartani. Általában a pince végében, a gunyhó végfala aiatt fúrták ki a pince szellőztetését szolgáló pincelukat. 70 Levéltári forrásanyag 1810-ез évekből említ először szőlőbeli prést. Vö. а 2Э. jegyzetponttal. 71 A múlt század második felében elhatalmasodott a bor hamisítása, ami feltehetően kihatott a paraszti borkészítésre is. Vö. Molnár, 1877. 2—3. 72 Az uraság rendszabálya az 1825. dec. 1-én kötött szerződésben: a szőlősgazdák „a kérdéses szőlőket egészen tökéletesen semmi mással, hanem egyedül jó fajú szöllő vesszőkkel kötelesek kiültetni, melly kötelességből önként folyik az, hogy tehát a szöllőjöket mással, úgymint fákkal és veteményekkel ültetgetni s ez által a jó bor termést hátráltatni a földes uraságot károsítani nem légyen szabad ... javasolja és kívánja ezt a józan ész, a jó szokás, a köz jó és Törvény, hogy az illy szőllők, mellyek úgy is jobbféle bort teremvén úgy műveltessenek, hogy a kívánt czél eléressék t. i. jó bor termesztessék s az ezt hátráltató akadályok elkerültessenek, hogy azok által károk ne okoztassanak. mert a szőllőknek tett károknak pótlására az Üj Űrbéri törvény 10-ik Czik 5-ik §-a 3-ik pontja a Jobbágyokat kötelezvén, azoknak tételétől tiltja, ki nem látja által pedig azt hogy ha szöllőkbe a szöllők helyett, avagy közzé is fák, vagy vetemények alatomosan 's ravazsággal ültetnek mi kevesebb, mi rosszabb bor termesztek 's így a' Földes Ur 'eszerint mi nagyon károsittatik és a' köz jó is veszt, sőt maga is a' szőllős gazda ki egyéb aránt borát jó áron eladhatta, 's az adót megfizethette volna, miképen károsodik, ha kevés cseviczéjét fére húzott savanyú szájjal kéntelen egéssége veszedelmeztetéA|vel maga meg inni 's adó fizetésére minden napi kenyerét féíal-dozni, maga pedig éh'é'T hatóválenni. — Azértis ezeket a' múlt úriszék tekintetbe vévén, 8-ik szám alatt az illy vissza éléseket tiltotta, *s a' fákat szőllőkből kiirtatandani elrendelte" (PmL. IV, 165. 2. Alberti úrbéri pere, 1847. ápr. 10-én); „továbbá az is meghatároztatott : hogy a' szöllők garádjain úgy a gunyhóknak engedett 4 ölnyi szélességű térségeken és más helyeken seholsem megy vagy más egyébb gyümölcs fákkal a' szöllők kiültetése meg nem engedtetődik..." (PmL. IV. 165. 2. Alberti úrbéri pere, 1847. ápr. 10. A contractus 2. pontja). 73 Lásd a 65. jegyzetpontot; Vö. még Börcsök, 1974. 479—492. 74 Vö. „A Tts Uraságoknak szöllőibe beéjövő marhákat a' Tts Urasághoz tartoznak behajtani és a' kárért fizetendő Pénznek hetedik része szinte az Uraságé lészen (PmL. IV. 165. 29. 1818-as contractus 8. pontja). 75 Lásd „A Esztendő és seregély hajtó pásztorokat rendes alku szerént kifizessék, a kik által hágják ezen parancsolatunkat, Dézma által vétel alkalmatosságával 12 ft által fognak büntetődni, azonkívül mégis elrendelt ételt, kenyeret és pénzt, ha az alku úgy vagyon, megtéríteni tartozik." (lásd a fenti hivatkozás 7. pontját) ; Vö. : Bartha, 1972. 553—567. 76 A kérdéshez lásd Vásárhelyi, 1901.; Zigány, 1899. 77—78. Határ Szántó Albertirsa 12 679 kh 7 557 kh Pilis 8 224 kh 4 636 kh Mezőgazdasági Statisztikai Adatgyűjtemény 1870—1970, Földterület III. Községsoros adatok. Budapest, 1972. 195, 205. 271