Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - Novák László: A szőlő Albertirsa és Pilis hagyományos telekrendszerében és üzemszervezetében

19. kép. A Benkó-féle présház, süllyesztett „borkamrás" pincével, ágas, ollóágas-szelemenes tetőszerkezettel. Térbeli metszetrajz. Alberti, Kenderháti-dűlő. 1972 ként ágas helyezkedik el rajta, míg átellenben keresztgerendába csapolt ollóágas található (18. kép), viszont, ha a pince jobban a talajba süllyed, s alacsonyabbra esik a fal felső szintjénél, a gúny hó mindkét végénél ollóágast állítottak (2)1., 23. kép). Az ollóágas gyakorisága, valamint az ágas hiánya a borház egyik vége elől, magyarázza a farazatos, farhorgos tetőzet (19—20. kép), s a két ollóágasos kontyolt nyeregtetőzet (28. kép) általános jellegzetességét. Nyeregtetőt csupán a Vinicny-vrh pincéinek présházain (24. kép), a többi szőlőben nem, illetve a pilisi Haleszokban találunk mindössze egyet (29. kép). Az ágasos-szelemenes tetőszerkezet mellett, a múlt század második felében vált általánossá a szarufás tetőzetű borházak építése (30. kép). A területünkön levő szőlőbeli építmények eredetileg nem rendelkeztek, csupán néhány — XIX. század második feléből származó — borházban, gunyhóban találunk kisebb tűzhelyeket, kamint, amelyek csak a tetőszerkezetig érnek fel (17., 22. kép). A benne gyújtott tűz éppen, hogy elegendő melegedésre, inkább a bor melegítésében játszik szerepet, hideg télidőben. Szüret előtti teendők idején (kádmosás, forrázás), mikor nagy mennyiségű meleg víz szükséges, a kaminok használhatatlanok, helyettük a szabadban készítenek fődkatlant, téglából rakott katlant, s főzésre (szüretkor) pl. vaslábat, ágast stb. használtak. Ujabban — e században — alkalomszerűen a régi épületekbe is építenek tűzhelyet, sok esetben itt helyezik el a házból kikerült sparheltet, s szobateret külö256