Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - Novák László: A szőlő Albertirsa és Pilis hagyományos telekrendszerében és üzemszervezetében

13. kép. Svábkapával födő férfi. Alberti, Kakasok. 1972 14. kép. Dűlőrészlet, a dűlőút két oldalán sorakozó gunyhókkal és egy gémeskúttál. Irsa, Tassy-dűlő. 1973 illetik azt a területet is, amelyen a növény található, illetve terem. A határ különböző részein levő ,szőlők' az egyes tulajdonosok szerinti parceZZdkból, pasztákból, ezek pedig sorokból tevődnek össze, s így alkotnak dűlők szerinti egységet. A szőlőterület végében vagy azt átszelve halad a dülőút, amelyre az egyes szőlőparcellák dőlnek. Ez a kisebb — az egyes szőlősgazdák tulajdonát képező — szőlőterület további kisebb-nagyobb részekre tagolódik, amelyet pasztának neveznek. Ezek nagyságát sorokban, borozddkban fejezik ki: hossza meghatározott (kb. 50 m), viszont a szélessége nem. Előfordul 6, 10, 12, 24 stb. soros paszta isP Ezeket a sorokat lépéssel mérték ki. Egy szőlőn belül a pasztákat gyalogutak választják el egymástól. A múlt század első felében, a határrendezést követő időig (tagosítás) a szőlő területét láncban (kb. 1000 D-öl) adták meg, de ennél gyakoribb mértékegység a kapás volt, mely területünkön 200 D-ölt jelentett.

64 E mértékegységeket a négyszögölben történő számolás váltotta fel (kodrát): 1200 D-öl egy magyar vagy kis holdat, 1600 D-öl pedig egy katasztrális hold földterületre vonatkozik. A szőlőt a dűlőút felől legtöbb esetben elkerítették, hogy a dűlőúton hajtott vagy kóborló jószág (marha, disznó) egykönnyen ne jusson a szőlő közé, nehogy kárt okozzon. A múlt század elején az egyes szőlődűlőket árokkal védték, vagy o/arddokkal bekerítették.

65 Ilyen élősövény védi ma is a szőlőterületeket, amely főként vadribizli, liceo, akác, s helyenként gyümölcsfából (meggy) álló növénytársulás. A szőZodülőkben, a dűlőút mindkét oldalán — az egyes parcellák út felőli részén — szabályos sorrendben építmények sorakoznak (14. kép). A XVIII. században — mint említettük — építményeket nem találunk a szőlőkben, a múlt század elejétől azonban már igen. Az uradalom lehetővé tette borházak, gunyhók építését, az arra kijelölt helyen: a szőlők felső részében, az út melletti 4 öles szélességű térségen sorakozhattak egy vonalban, az egyformára épített hajlékok. Mindezen rendszabály ellenére Albertirsán és Pilisen a szőlőbeli építmények jellegük, belső térelosztásuk tekintetében változatosak, ami sajátosságuk is egyben. 252