Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - Novák László: A szőlő Albertirsa és Pilis hagyományos telekrendszerében és üzemszervezetében

sokféle szőlőfajtát termesztenek, amelyek sorában — az utóbbi időben — növekedett a csemegeszőlő aránya/

8 A szaporításra kívánt szőlő vesszőket — tehát — más-más vidékekről szerezték be, ha „hírét veszik" valamilyen jobb fajtának, elmennek érte, különösen az utóbbi időben. Az ültetésre szánt biztos fajták szaporítása zömében a saját szőlőből történt. Már év közben kiszemelték az erős, „érett vesszejű", egészséges és jó bort termő szőlőtőkéket, melyek közül is — a tapasztalat szerint — legjobb a hároméves tőke vesszeje, s hogy le ne fagyjon, ősszel vágják le azokat. Ezeket a szőlővesszőket a borhúz pincéjében homokba ágyazva tartják tavaszig, mert a szabadban gyökereztetve fagykárt szenvedne. Tavasszal is válogatnak ültetésre való vesszőket, amelyeket metszés után a szőlősorba, a bakhátba ültetik, s rendszeresen locsolják, hogy „gyökeret eresszen" (3. kép). Szőlő2. kép. Az albertirsai és pilisi szőlők elhelyezkedésének keresztmetszeti képe telepítésre ezek a gyökereztetett vesszők kerülnek (könnyen „megfog"), de sima vesszői is ültetnek, főleg hiány pótlásakor. A szőlőültetés előtt alaposan megmunkálják a földet. Kora tavasszal (március), mikor az időjárás lehetővé teszi, fognak a szőíőaZáfordításhoz, amelyet a szőlősgazda családja vagy napszámosok végeznek. Ásóval 60—80 cm mély, 100—150 cm széles gödröt ásnak, s a kitermelt homokot az árok egyik oldalára kihányják, s elterítik, majd a másik irányban haladva kb. ilyen mélységben és szélességben tovább ássák a talajt, a földet pedig visszadúrják, illetve szögletes nagykapával (ceglédi кара) а kiásott árokba húzzák, ily módon az ültetésre szánt földterületet teljesen átforgatják (4. kép). Ez a talaj-előkészítési mód még ma is gyakorlatban van, de a nagyüzemi területen (korábban a több holdas szőlősgazdákén is) gépi erővel, ekével rigolírozták a talajt. Területünkön — a rendelkezésünkre álló adatok szerint — a vesszőket mindig sorba ültették. Albertin, az 1825-ben telepített szőlő esetében az uradalom meghatározta, hogy a szőlősgazdák „szőllő földjeiket jó fajú szőllő vesszőkkel egyenes rendben tökéiletessen kiültessék".

49 A szőlősorokat lépéssel vagy — gereblyéhez hasonló — háromfogú sorolóval jelölték ki. Ezután következik az ültetés, amelyet ültetőfúróval (T alakú, kihegyezett faeszköz, amely végét, fúróját gyakran vaslemezzel borították be, hogy kevésbé kopjon) végeztek. A kijelölt sorban, meghatározott tá16* 243 Homoki szőlő Gerje Tokajka Báronka Öregszőlő