Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - Novák László: A szőlő Albertirsa és Pilis hagyományos telekrendszerében és üzemszervezetében

környezetről a csapadék, melyet a Gerje-ér szállít a Tiszába. E rét (Marasztyi) keleti peremétől ismét emelkedik a térszín dombvidékké, amely területünknek újabb arculati tényezője. Keletkezésében szintén a folyóvíz jeleskedett. A pliocén időszakban még létező depresszióba nemcsak az Ösduna szállította terhét, hanem jelentős üledéket halmozott föl az Ösipoly és folyótársai, ezáltal fokozatosan kiemelve e térszínt a környező terület felszínéből. Ez a hatalmas hordalékkúp ma rendkívül tagolt, sűrűn hálózzák be ÉNY—DK-i futású völgyek. A domblábat vastagon homok borítja, amely felhúzódik a fokozatosan emelkedő domboldalra is, ahol azonban a kiemelkedő részeken agyag bukkan elő (itt található a községek agyagbányái: alberti, irsai pilisi agyagos), valamint a helyenként nagyobb részeket borító lösz. Legjellegzetesebb löszös hát vidékünkön a pilisi SZÖLŐ-hegy (230 m), és az irsai KÂLVIN-hegy (193 m).

7 Szőlőtelepítések Albertirsa és Pilis viszonylag nagy szőlőterülettel rendelkezik, amely kiterjed mind a sík, homok vidéki és a domblábi homok, valamint a domboldali löszös területre. A falvak a mélyebb fekvésű rét szélébe települtek, s határukban, a réttől elválasztva, azzal párhuzamosan, mintegy sávot alkotva, két oldalon húzódnak meg a szőlőterületek (1—2. kép). A szőlőterület aránya 1877 és 1962 között a következőképpen alakult:

8 1877 1895 1913 1935 1962 kh-ban Alberti 269 357 1492 1014 1115 Irsa 343 241 1492 1014 1115 PiÜs 475 466 769 843 915 Míg a környékbeli mezővárosok határában (Cegléd, Kecskemét) már a középkor derekán létrejöttek az első szőlőtelepítések a „szőlőhegyeken", ugyanerre az időszakra vonatkozó alberti, irsai és pilisi adatokat nem ismerünk. A XVI. század második feléből való — pontosabban az 1546. és 1562. évi — török adóösszeírásokat KÁLDI NAGY Gyula tette közkinccsé, amelyben az említett mezővárosok többek között a must- és bor jövedelem után is fizettek adót a töröknek. E török összeírások szerint az általunk tárgyalt falvak lakói nem adóztak must-, bor- vagy gyümölcs jövedelem után, tehát feltételezhető, hogy AlbertiIrsán és Pilisen jelentős szőlőgazdálkodás nem történt, esetleg kisebb mértékben, mely a török adóösszeírók szemében jelentéktelennek tűnhetett.

9 Alberti-Irsa és Pilis a török hódoltság végére elpusztult, 1690-ben az elnéptelenedett falvak sorában foglaltak helyet, majd ezt követően, néhány évtized múltán, a XVIII. század legelején újra népesedtek. Albertire 1711-ben Felvidékről telepített magyar—szlovák telepeseket Váracskai András földesúr, míg az Irsára érkezés pontos időpontját (1703—1718) nem ismerjük. Pilisre 17212-től kezdődén települtek felvidéki szlovákok.

10 Hogy a betelepülés idején szőlőt találtak volna a telepesek és visszatelepülök, kizárt dolog, hiszen az 1715-ös conscriptio egyik helyiségből sem jelez bortermelést. A három falu közül Albertin telepítették az első 233