Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Történelem - Szabó Sándor: Stéger Ferenc az operaénekes

tudják — s híre most a Bécsből visszaverődő hullámokkal ha.igosabb. Népszerűségét fokozza, hogy minden várakozásnak eleget teszr Nem kíméli magát, meghívást nem utasít vissza — legyenek bármilyen kedvezőtlenek is — minden szereplésben csak alkalmat-ürügyet keres a továbbfejlődésre, színészi egyéniségének elmélyítésére. Bővülő repertoárjával, csiszolódó hangjával Zágrábban meghódítja a kényes ízlésű, a bécsi, párizsi módihoz szokott arisztokráciát is — mint az első horvát nyelvű opera állandó szereplője pedig valóságos nemzeti hős, kuriózum. Politikával nem foglalkozik egyébként. Már mozdulóban, már megmozdult az ország, zajlanak a forradalom eseményei — még Zágrábban találjuk. Csak a művészetnek élve, művészete tökéletesítésének. A nemzetiségi kérdésben egyelőre állást foglalni nem kényszerül; a délszlávok mozgalma egy ideig párhuzamosan halad a magyarokéval. A magyar—horvát—szerb egység megbomlása, az egyéni érdekek merev elhatárolódása után viszont azonnal dönt: semmi felkérésre nem vállal szerepet a Jellasics vezette mozgalomban. Május 6-án még fellép az Ezred lányában — naplója tanúsága szerint —, de június 20-án már Varasdon, azután 2. kép. Stéger Ferenc Halévy, Zsidónő című operájának Eleázár szerepében. 1866. Milano. FM. 59.19.1. 206