Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Történelem - Szabó Sándor: Stéger Ferenc az operaénekes
keltezett, 6 s rövid szentendrei, esztergomi 7 gyakornokoskodás után december 19-én már a horvátországi Belováron segédkedik. (Valószínűleg azért a Délvidéken, mert jártas a szerb-horvát nyelvekben. 8 ) Itt Belováron — ahol gyógyszerészi szolgálata a következő év július 16-ig tart — áll be az első nagyobb, s a későbbiek szempontjából döntő jelentőségű fordulat életében. Megszakad ti. egy zökkenők nélkül induló, simának ígérkező polgári pálya, hogy a szentendrei patika reménybeli tulajdonosa három évtizedre a bizonytalan, s hullámokon vergődni szokott színpadhoz kösse sorsát. Zenei hajlamai már korábban ébresztették. A gyógyszerészeti tanulmányok mellett — Pesten még — egy Kulhánek nevű zenemestertől hegedülni és zongorázni tanul, 9 az unoka családi hagyományokat híven őrző emlékezete szerint pedig dalárdákban is énekel. 10 Valószínű, hogy első alkalommal innen került szólistaként a közönség elé is: tudjuk egyik első „műkedvelő" fellépése dátumát (1844. szeptember 2-a). Stazics horvátosított néven egy Meszarics (Fleischl) nevű énekes jutalom játékán — hibátlan horvát akcentussal — énekli a Száműzött Othellót, a Linda di Chamounix-ból a duettet (a „Mikor én drága" kezdetűt), s a Don Pasquale-ból a Távolban című betétet. 11 Hogy milyen sikerrel — arról a következő év — már „hivatalos" meghívásai adnak fogalmat. (A „műkedvelő" jelző az operaképzés általánossá válása előtt egyébként sem jelentett minősítést, vagy megbélyegzést.) Októberben a zágrábi Városi Színházban lép föl Othello Esz-dúr áriájával, a Linda duettjével, novemberben a Zeneegyesület hangversenye következik, majd ún. társas összejöveteleken — az úri szalonok házi muzsikálásain — működik közre. — Kedvelik, hiszen közel egy esztendőn át, 1845 októberéig, amíg a társas összejövetelek fennállanak, állandó résztvevő. Műsorán Donizetti, Bellini, Procht és Auber — a kor divatos szerzőinek dalait vagy operarészleteit mutatja be, romantikus hősöket, lírai hangulatokat jelenít, bár április 26-án Beethoven AdeZaide-jának előadásával is próbálkozik. De általában is megfigyelhető, hogy fokozatosan sarkallja nagyobb erőmérésekre magát. A zágrábi színházban október 5-én •— a már sokak által ismert, sokszor sikeres repertoárdarabokból ugyan — de egész estét betöltő önálló hangversenyt ad, 12 január 10-én pedig először lép operaszínpadra; Sir Edgar Ravenswoodot játssza Donizetti Lammermoori Luciájában. Nem akármilyen alkalom és megtiszteltetés ez. Az előadás a kiemelt jelentőségű szombat esten zajlik, Mázza híres olasz stagioneja búcsúzik, Lucia szerepét maga Mázza asszony, a karnagy felesége alakítja, míg Stéger — horvát nevén — az egyetlen helybélinek számít. Méltán tart hát a fellépéstől, s védekezésképpen — vagy csak köteles szerénységből — azt íratja a színlap aljára: „Stazics úrnak ez a szerep első színpadi próbálkozása — jóindulatú elnézést kér." 13 De csak fölösleges óvatoskodás ez. Március 28-án — az első horvát nyelvű opera bemutatóján színpadon van, s mint Vukusov öt egymást követő este föllép. Aztán Crentzbe hangversenyezni hívják, majd április 19. és 24-én újra Zágrábban találjuk a horvát operában. Ezek az első tapogatózások. A tehetség ugyan megállta a próbát, de még sok rajta a csiszolnivaló. A fiatal énekes Bécsbe utazik azért, a Theater an der Wien-hez, s a legkiválóbb oktatók egyikénél Рокоту mesternél jelentkezik meghallgatásra — tanulónak. Előrehaladását mi sem bizonyítja jobban mint az; májusban új kottákat vásárol. Schubert-dalokat, a Szöktetés a szerájból zongorakivonatát többek között — a tanultakat ezeken alkalmazandó. 14 Staudiglnák, az opera első basszistájának énektechnikája, előadásmódja fogja meg elsősorban, 204
