Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Történelem - Dóka Klára: A szentendrei kézműipar (1690–1848)

sajátosságai eltűntek, a testületek nem határozhatták meg, hogy a mesterek mit és hegyaa termeljenek, hány legényt, inast tartsanak stb. A céhlevelek egységesítése kb. fél évszázaddal elmaradt a hasonló osztrák és porosz rendelkezések mögött. 1761 után 1813-ban került sor ismét céhlevélújításra. A két időpont a céhlevelek kiadásában periódushatárt jelent. Egy-egy rendelkezés kiadása után a régi szervezetek közül a még életképesek kiváltották új céhleveleiket, és új testületek is keletkeztek. 1761 és 1813 után néhány céh nem újította meg kiváltságlevelét, azonban a gyakorlat szerint működött tovább. Az új rendelkezések betartása azonban az érvénytelen privilégiummal ellátott testületek számára is kötelező volt. 1761-ig Szentendrén a tobakos-, szűcs-, szabó, szappanos-, csizmadia-, paplanos-, varga-, kovács-iakatos-bognár céh kapott kiváltságlevelet. A juh- és kecskebőrt kikészítő tobakosok 1698-ban nyerték céhleveiüket. A termelést erősen korlátozták. A mesterek csak egy inast tarthattak, felvételek alkalmával a régi céhtagok fiai kedvezményekben részesülhettek.

22 A szűcsök a budai rác mesterek céhlevelét vették át 1700-ban. Kiváltságaikat Mária Terézia 1778i-ban megerősítette. 1813 után is kísérletet tettek új privilégium szerzésére, de ez nem sikerült.

23 A rác szabók 170i8-ban szintén a budai mesterek privilégiumát kapták meg. 1780-ban Mária Teréziától kértek céhlevelet. A kis létszám miatt a testületbe léphettek a katolikus mesterek (németek és magyarok) is, de a vezetőségben a rácoknak megfelelő szerepet kellett biztosítani.

24 1715-ben kelt a rác szappanosok céhlevele. Előírta, hogy az új mesternek be kell mutatni keresztlevelét, igazolni, hogy jártas a mesterségben, felvétel után egy évvel meg kell nősülni. Meghatározták a faggyú vásárlásának módját, előírták, hogy inast és legényt csak az tarthat, akit a céhláda előtt felvettek.

25 1730-ban vették át a szentendrei csizmadiák a budaiak céhlevelét. A budai testület 1696-ban alakult és kiváltságlevelébe foglalta, hogy azt átadhatja a töröktől visszafoglalt terület mestereinek. A kiváltságlevél több pontjában nem a helyi, hanem a budai viszonyokat tükrözte. A mestereknek két legény és inas tartását engedte meg, holott még száz év múlva sem tudtak egy legénynél többet tartani. Szabályozta a munkába állítás módját, a felvételi díjakat stb. Legényt, inast csak az tarthatott, aki a céhnek minden tartozását megfizette. A mesterek fiai, vejei felvételek alkalmával csak fele taksát fizettek. Tanulóidőt, legényidőt minden új mesternek igazolni kellett.

26 A csizmadiák céhlevelét 1779ben Mária Terézia újította meg. 1808-ban ismét új céhlevelet akartak váltani. Ez nem sikerült; mivel ekkor a Helytartótanácsnál és Kancelláriánál az 1813. évi reform-előkészületek már folyamatban voltak, és a céhlevelek kiadása egyelőre szünetelt. 1730-ban kapták meg a budai céhlevelet a paplan- és zubbonykészítők is. Ök elsősorban az idegenek konkurrenciájától féltek. Azok az idegen mesterek, akik olyan városban éltek, ahol a paplankészítés nem volt céhes ipar, egyáltalán nem hozhatták áruikat a városba. Általános gyakorlat volt, hogy idegen mesterek és kereskedők részt vehettek az országos vásárokon. Azonban a budai és szentendrei paplanosok a privilégiummal igen szűkre szabták azoknak körét, akik a városban áruikkal megfordulhattak. A privilégium meghatározta azt is, hogy idegen mesterek és kereskedők csak a céh engedélyével jöhetnek be; holott az ilyen engedélyek kiadása másutt a hatóságok joga volt.

27 A bőrfeldolgozó mesterek között a csizmadiák kaptak vezető szerepet. Mellettük kisebbségben maradtak a cipőkészítő vargák, akik csak az óbudai meste171