Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Történelem - Dóka Klára: A szentendrei kézműipar (1690–1848)

DÓKA KLARA (Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda, Budapest) : A SZENTENDREI KÉZMŰIPAR (16У0—

1848) A város kézműiparának fejlődése a XVII. század vége óta kísérhető nyomon. A török pusztítás után ekkor kezdődött meg a szerbek (rácok) letelepítése. Szentendrén rácok már a XV. században és a török megszállás idején is éltek. A XVII. század végi betelepülők I. Lipót engedélyével vették birtokukba a területet, és a karlócai béke megkötése miatt nem tudtak visszatérni hazájukba. A város fejlődésének legfontosabb szakasza a XVII—

XVIII. század fordulója volt, amikor a népességszám ugrásszerűen növekedett, majd visszaesés következett be. Szentendre lakosságának száma a következőképpen alakult: 1696-ban 7000, 1744-ben 2700, 1787-ben 3501, 1830-ban 3146, 1857-ben 4261 lakosa volt a városnak.

1 A török által korábban elpusztított területeken a XVIII. század folyamán általában fokozatos fejlődés volt. A telepítés, a .meginduló vándormozgalom, a gazdasági élet normalizálódása után a mezőgazdaság és ipar közti munkamegosztás kiszélesedett, kialakult a belső piac. Szentendre sajátos helyet foglal el az ország városai között. 1. E sajátos fejlődés első tényezője a viszonylag korai újratelepülés volt. A lakosság száma oly mértékben megnőtt, hogy a város az ország töröktől el nem pusztított területeiről induló vándormozgalom hullámait már nem tudta felszívni, sőt a korábban betelepedett népesség egy része is tovább húzódott az ország más városaiba. Míg a XVIII. század elején a fokozatosan újratelepülő városok lakossága növekvő tendenciát mutat (pl. Esztergom: 1720-ban 2399, 1787-ben 5423 lakos),

2 addig Szentendrén a népességszám a korábbihoz képest kétötödére csökkent. 2. Szerepet kapott sajátos fekvése is. A XIX. század elején a kereskedelmi forgalom középpontjába került városok lakossága jelentős mértékben megnövekedett, ellenben Szentendrén ismét csökkenés tapasztalható. 1787-ben 3501, 1830ban már csak 3146 lakosa volt a városnak. A kikötésre alkalmas parttal rendelkező Duna menti városok (pl. Győr, Komárom) lakossága ebben az időszakban kb. 7з résszel nőtt.

3 3. Harmadik tényező Pest-Buda közelsége, illetve a két város közti rivalizálás volt. A korabeli közlekedési viszonyok, a városok kapcsolatainak alakulása miatt Szentendre mindig Buda piackörzetébe tartozott. A Duna mellett haladó utakon a budai iparosok és kereskedők igen sok árut szállítottak a szomszédos településekre, és a század elején fejlődő Buda elszívó hatása is érezhetővé vált. Buda jelentőségének csökkenésével, a XIX. század harmincas éveitől a vonzáskörébe tartozó városok szerepe megnőtt, fejlődésükre nem gyakorolt Buda közelsége nyomást. Ebben az időben elsősorban a bal parti, Pest piackörzetébe tartozó 167