Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Történelem - Vass Előd: Vác 1560. évi török vámnaplói

A szövetek 1560. évi behozatalában a boroszló, az igler és a kisnice szövetek feltételezve túlhaladták a több ezer véget, amíg a lorimbergel és a karazia az 500 véget haladta meg. Ezek a szövetek az olcsóbb szövetárukhoz tartoztak, mivel feltehetőleg az alföldi mezővárosok és falvak egyszerű paraszti lakossága számára hozattak be. A pamut 700, a muszlin 250 és a cérna ez évben megközelítőleg 70 magyar forint értékben jött be. A következő behozatali cikkek között festék, késztermék és kék fonál szerepel a következő megoszlásban: berzsenfa süveg j lámpa kék fonál Szeptember; Október 21 mFt 10 mFt 8 700 db 12 900 db 10 mFt 6 mFt A berzsenfa vagy festőszőlő 1560. évi behozatala a cca. 150 magyar forint értéket meghaladva történt. A süveg behozatala meghaladhatta a 100 ezer darabot, a lámpa az 50 magyar forintot, végül a kék fonál pedig az ez évi 30 magyar forint értéket haladta túl. A behozatali termékek között szerepelnek még különböző iparcikkek: balta kés rövidáru va&cső»~«%i^Szeptember ; Október ; 140 mFt 156 mFt 21500 db 44 000 db 323 mFt 273 mFt 21 mFt A balta 1560. évi behozatala cca. 1500 magyar forint értékben történt, amíg a kés 300 ezer darab körül jöhetett be. A rövidáru az ez évi 2500 magyar forintot és a vascső vagy más vascikk 100 aranyforint értékben jöhettek be. A behozott iparcikkek egy részét a magyar kereskedők átadták a török kereskedőknek, mivel a nyugati késztermékek a törökök körében nagyon keresettek voltak. Ebben az időben a magyar külkereskedelem túlnyomó része a Duna-völgyi kelet—nyugati tranzit kereskedelemhez kötődött. E tranzit kereskedelemben pedig Bécs városa játszotta a vezető szerepet, törekedett megszerezni a kereskedelmi hegemóniát a résztvevők felett. A kelet—nyugati áruforgalom a legnagyobb bizonytalanságban zajlott le, mivel a Magyarország egy részét megszállva tartó török és a másik részt birtokló Habsburg királyok illetékes hatóságai között nem jött létre semmiféle hivatalos kereskedelmi egyezmény. A korábban kialakult helyzetnek megfelelően hallgatólagos megállapodás szerint a két nagyhatalom közötti áruforgalmat kizárólag a magyar kereskedők bonyolították le. A bécsi hatóságok, a törökök többszöri kérése ellenére úgy találták jónak, hogy a magyar kereskedők bonyolítsák továbbra is a kereskedelmet a törökkel történő szerződéskötés helyett.

41 Ebben a helyzetben a törökök rá voltak szorulva a magyar kereskedőkre, ezért számukra vámkedvezményeket nyújtottak, pl.: a töröknek is szállító magyar kereskedők a budai pasa menlevelével közlekedtek, mely a vámnál kedvezményt jelentett, erre jó példa Kádas Márton debreceni nagykereskedő esete, aki 1554-ben hajóval a budai törökök részére fegyvereket és lőport szállított Bécsből, a fegyverekre és vascikkekre kimondott tilalom ellenére.

42 Tehát kereskedőink a Német és Török Birodalom között koz143