Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Régészet - Tettamanti Sarolta: Temetkezési szokások a X–XI. sz.-ban a Kárpát-medencében
töredék, Vajdahunyad (392), Várfalva (393), elég közel a fővároshoz, Gyulafehérvárhoz: 33, ill. 32 megfigyelt eset közül 29—29-ben ez a kéztartás az uralkodó. Köztudott, hogy Erdélyben az államalapítás korában a görög kereszténység terjedt elsősorban. Több bizonyító adattal szolgálhat Halimba, közelében bizánci védőszentű egyházzal. 73 Később általánosabb lesz, a sírok zömében ilyen a karok helyzete az alábbi templom körüli temetőkben: Békéssámson (373, 374), Kardoskút (379), Zenta (256). Nem tudjuk okát adni az egyik kar vállhoz, fejhez, fej alá hajlitásának (a táblázatok 11—12. oszlopa). E szokás kronológiai eloszlásában az a feltűnő, hogy honfoglalás kori vezető-középre tegbeli nagy családi temetőkben egyáltalán nem fordul elő. 7/ * b) A vázak (törzs, láb) helyzete Együtt kell tárgyalni a zsugorított temetkezést, a hason fekvő halottakat és azoknak a síroknak egy részét, amelyekben a halott végtagjai keresztezik egymást. Ezekben az esetekben feltételezhető, hogy a halott vissza járása ellen végeztek különböző cselekményeket: összekötözve, arccal föld felé helyezték őket a sírba. 75 Zsugorított helyzetű halottakat két olyan X. sz. első felére datálható alföldi temetőben (Derecske—273, Szarvas—355) is találunk, amelyek valószínűleg az őslakosság és magyarok együttes temetkezése. Ilyen korai lelőhely még Ondrohó (15). A Felső-Tisza vidékén és egyáltalán a honfoglalás kori vezető-középrétegbeli temetőkben másutt sem fordul elő, csupán köznépi temetőkben. 28 adat közül 22-ben melléklet nélküli halottak, háromban szegényes mellékletűek feküdtek. Az aldebrői (132), derecskéi és a tiszanánai (303) ásatásokról szóló jelentések szerint e temetők zsugorított helyzetű halottai „rabszolgák" lehettek. 7-' 12. térkép. Hason fekvő halottakat szintén csak köznépi temetőben találunk.' 7 12. térkép. Azon sírok közül, amelyekben az alsó végtagok egymáson keresztbe való elhelyezkedését figyelték meg, a leírások szerint csak kettőben feltételezhető a halott vissza járását, kísértését akadályozandó „gúzsbakötés": Magyarhomorog (290): 78. sír és Szarvas (355). 78 Keresztbe tett karok: Szekszárd (916): 3. sír, Piliny (154): 1902/37, 71. sírok. 12. térkép. Mint láttuk, több olyan temetőt is ismerünk, amelyekben a temetésekkor többféle eljárást foganatosítottak az egyes ártó erejűnek vélt halottak ellen: Szarvas (355): gúzsbakötés-zsugorítás, hasra fektetés, lábak összekötözése (feje törzsétől elválasztva), ezeket a „vámpírokat" a temető szélén sekély mélységben temették el; Ondrohó (15), Székesfehérvár (91): a zsugorított helyzet és hason fekvés együtt fordul elő. A hasra fektetés és az elhárító célzatú összekötözés is hiányzik a Felső-Tisza vidékéről és egyáltalán a rangosabb honfoglaló magyar temetkezésekből. 12. térkép. Az ország területén egyedülálló a néhány zalavári kettős-zsugorított sír, a X. sz.-i temetőrészből, a női sír a férfira merőleges tájolásban, többé-kevésbé zsugorított helyzetben feküdt. 79 101
