Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)
Régészet - Tettamanti Sarolta: Adatok a Pilis hegység középkori településtörténetéhez
lek szerint többek között a Kartal, más néven Kurszán nemzetségnek voltak birtokai Pomázon, s a belőle származó Cikó családnak a következő század folyamán. 57 A XIII. sz. végére a nyúlszigeti domonkos apácák részben királyi adományként, részben vásárlás útján Pomáz nagy részét megszerzik. 58 1351-ből a pomázi Szt. Miklós-egyházra van adatunk. 59 Bizonytalan adatok szerint mindkét XVIII. sz.-i templom, a katolikus és a görögkeleti helyén korábbi középkori templomok maradványai lettek volna. 60 A XVII. sz.-ban Pomázt többször is elpusztult falunak említik. 61 Az 1690-től főleg szerb lakossággal újra benépesülő község nagyrészt rátelepülhetett a középkori falu maradványaira. A Klissza-dombi Árpád-kori település is hozzátartozhatott (1. kép 1.). Ezen a területen az oklevelek nem említenek más falunevet. Ezen kívül két XVIII. sz.-i forrás támasztja alá a feltételezést, igaz, hogy ellentmondásosan: 1710-ben egy összeírás, 1765-ben egy térkép jelöli a lelőhelyet a régi Pomáznak. (Az összeírás castellumot említ. 62 6. kép.) Mindkét adat a XIV— XV. sz.-i Klissza-dombi épületek akkor még jól látható romjaira vonatkozik elsősorban, bár a kis számban visszatelepült magyarság körében élhetett hagyomány az itteni egykori falutelepülésre vonatkozólag is. Szenté birtok, ill. falu helyének azonosítása könnyű. A XIII. sz. elejétől folyamatosán említik az oklevelek. Legkorábbi birtokosa a valószínűleg Kartal nembéli Tiburc ispán. 63 A falu tehát a források adatai szerint sem idősebb a XIII. sz.-nál. Igen részletesen írja le a helységet az 1479. évi határjáró irat: az óbudai káptalan és a pomázi nemesek birtokrészét különíti el. Az utóbbiak itt 57 jobbágytelek nagyságú, részben lakott birtokrésszel rendelkeznek. A falunak plébániatemploma van. 64 Szenté 100 évvel később török kézen levő pusztaként szerepel. 65 Az említett térkép feltünteti Szencze templomának romjait, a Pomázhoz tartozó Sz. praedium határait 66 (6. kép). Pomázt a Kovácsi—Dera patak völgyében ÉNy felől Felső- és Alsókovácsi falvak határolták a középkorban. 67 Eredetileg egy falu volt : Kovácsi, neve szerint korai, XI— XII. sz.-i település, kezdettől fogva a pilisi apátság birtoka. A XIV— XV. sz.-ban két részre válik. 68 Kis- és Nagykovácsi puszták ezen a területen ma is megtalálhatók, egymástól 2—2,5 km távolságra. A Nagykovácsi pusztán levő kolostorromok (1. kép 7.) 69 alatt a Kovácsi-patak mindkét partján, már a mai Csobánka határában csak szórványos Árpád-kori lelőhelyeket találtunk (1. kép 8.). 70 A Lugi-dűlői nagy kora Árpád-kori falu a környéken az egyetlen komoly település — Kovácsi falu eredeti magja itt lehetett (1. kép 6.). A Kovácsi-patak két partján Csobánka É-i határában Sashegyi S. hosszan elhúzódó középkori lelőhelyet figyelt meg. 1970—71-ben ezen a területen római kori felszíni leletek között szórványos kora Árpád-kori és későbbi középkori edénytöredékeket gyűjtöttünk (1. kép 9.). 7Í Nagy kiterjedésű falutelepülést találtunk a Csobánka-Pilisvörösvári út mentén a Garancs-hegytől keletre levő félreeső pataEvölgyben, az Öcsobánka-dűlöben. 1—2 kisebb területen kora Árpád-kori, a lelőhely zömén XIII— XVI. sz.-i leletanyag. A Garancs DK-i nyúlványának tetején, az egykori falu fölött állnak a kis, egyhajós, félköríves szentélyű templomnak a romjai. Körülötte temető volt. A romok területéről Zsigmond (1387—1437) obulusa került elő. A falu már a kora Árpád-korban benépesülhetett, temploma valószínűleg a XII— XIII. sz.-ban épült (1. kép 10.). 7 ' 2 A vörösvári völgy patakokkal szabdalt termékeny dombhátai — terepbejárásunk eredményei szerint — különösen kedvező települési környezetet biztosítottak minden korban. 87
