Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Régészet - Tettamanti Sarolta: Adatok a Pilis hegység középkori településtörténetéhez

nemcsak egy szűkszavú leírást, akkor részletesebben tudnánk foglalkozni a leírt rituális jelenségekkel. A temetőben két koporsós temetkezés került elő: a 17. női sír 4 koporsószöge bolygatott helyzetben volt; a 25/a—b. kettős gyermeksírban a két koporsószög a sír hosszanti tengelyében a fej, ill. a láb felől volt. A koporsó jelenléte miatt is bizonyos, hogy ezt a két sírt leghamarabb a X. sz. második felében ásták meg.

49 A leletanyaggal megegyező korú edénytöredékek csupán a már említett 7. sírból kerültek elő. Ezeket vagy edénymellékletnek tekintjük,

50 vagy feltételezhetjük, hogy halotti torokat ültek a temetőben. Ennek jelei lehetnek a sírföldbe hulló cserepek mellett a néhány sírban (17, 18, 22, 28, 31.) megfigyelt szórványos szénmaradványok is.

51 Több sírból kerültek elő kagylóhéjak. A 25/a—b. sírokban azonban átfúrtan, amuíeííszerű csüngődíszként (3. kép 5., 1.). A bolygatatlan és pontosan mért sírok túlnyomó többségének tájolása: Ny-ÉNy—K-DK. A 13. és a 16. síroké É-ÉNy—K-DK, a 22. és a 30. sírok iránya: ÉNy—DK. A pomázi sírokban sok esetben fordul elő a nyújtottól eltérő karhelyzet. Közülük két érdekeset emelek ki: 23. sír: a jobb kar könyökben felhajlítva, a fej a jobb tenyéren feküdt. 29. sír: a halott bal kézzel a bal combját fogja, a jobb karját derékszögben behajlítva, görcsösen szorítja jobb kézzel a bal karját.

52 A 28, 30, 31. vázak összeszorított helyzetéből arra lehet következtetni, hogy ezeket a halottakat lepelbe burkolva temették el.

53 A Lugi-dűlői temető a dombhát déli lejtőjén, Ny—DK—D-i irányban terjedt ki (2. kép). A honfoglalás és kora Árpád-kori temetők ásatásainál egyre több adat gyűlik arra vonatkozólag, hogy a temetődomb északi lejtőjére nem temetkeztek. Eurázia népeinek hitvilágában az északi vidékek a sötétség, a gonosz szellem birodalmaként szerepelnek, amitől óvták a halottakat.

54 A temető soros elrendezésű. Az É-ÉK—D-DNy irányú, ívelt sorokból a délkeleti részen néhány épet sikerült feltárni: 29—32—33—34; 41—28—30—31. Ezek befejezetlen sorok férfi- és gyermeksírokkal. A többi sírsor szerkezetét bolygatottságuk miatt elemezni nem tudjuk (2. kép). A feltárt 45 váz közül 15-öt férfinak, 6-ot nőnek, 17-et gyermeknek határoztak meg, a többi váz meghatározhatatlan nemű felnőtté volt. Egy (15. sír) kivételével minden női sírban volt melléklet, ill. fémdíszes viselet. A legszebben felékszerezve a 33. sírban fekvő kislányt temették el. Mellékletes férfisír csak a 8. nyíltegezzel ellátott váz volt. A homokkitermeléssel és a bánya környékén végzett feltárásokkal a temető kimerült (2. kép). Ha visszagondolunk a leletanyag datálásáról elmondottakra, akkor a rendkívül hiányos megfigyelések ellenére is feltűnő, hogy a honfoglalás kori, ill. az arra a korra visszautaló viseleti tárgyak (ruhaveretek), valamint temetkezési szokások (fegyveres-, lovastemetkezés) a temető nyugati részén jelennek meg. Ny—DK-i irányban telt meg a temető, mégpedig valószínűleg a X. sz. második és a XI. sz. első fele között. A kora Árpád-kori köznépi temetőknek ahhoz a csoportjához tartozik, amelyeknek sírjaiban nem kizárólag viseleti tárgyakat találunk.

55 Sorra véve a Pomáz környéki Árpád-, ill. középkori településeket, meg kell vizsgálnunk az ezekre vonatkozó írott forrásokat. A mai Pomáz község az Árpád-kortól kezdve létezik. 1138-ban II. Béla király (1131—1141) összeírásában Pomázon 9 szőlő szerepel 6 szőlőművessel, amelyeket Álmos herceg adományozott a dömösi prépostságnak.

56 XIII. sz.-i okleve84