Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Irodalom - †Mezősi Károly: Kisebb Petőfi-tanulmányok

Meghatódva olvashatta, amit Szendrey Júlia 1857-ben „szerelme virágáról", 9 éves fiacskájáról írt: Kihalt boldogságom Egyetlen zöld ága. Az eltépett múltnak Élő bizonysága, A lehullott csillag Fennmaradt sugara! Még csak alig f eslik A pirosló kehely, És illatja már is Törzsét árulja el; Tíz év múlva azonban már felháborodottan írtak a lapok arról, hogy Petőfi gyermeke nyomorúságos körülmények, közt, mint vándorszínész tengeti életét. A jómódú hozzátartozókat vádolták, amiért nem viselték gondját a költő fiának. A közvetlen családtagoknak nyilatkozatban kellett tudtul adniuk, hogy ők mindent megtettek Zoltán taníttatása, nevelése érdekében. Ezt az utat ő választotta, ő szakított a családjával. A művészi érvényesülést kereső Petőfi pályaképébe annyira beletartozik vonzalma a színészélet felé, emiatt az iskolák, Selmec, Pápa és a szülői ház elhagyása, hogy ebben már, az „aut Caesar aut nihil" jelszóval, csak az elszánt és minden akadályt leküzdő célratörtést látjuk. Ifjan vallotta: „én középszerű ember nem leszek". Hat évig hordozta a koldusbotot, amíg a hírnevet megszerezte. A baráti kör, víg cimborák, szerelmi fellángolások életének és költészetének elválaszthatatlan részei. Zoltánról, mert a pesti gimnáziumban a görög nyelvből megbukott, barátok körében keresett szórakozást, Szarvason és Szegeden emiatt az iskolából eltanácsolták: a féktelen kicsapongások és korhelység hírét terjesztették. Pedig az iskola helyett a színészélet választása Zoltánnál is olyan indítékból történt, mint az apjánál. Ezt tanúsítja 12 hónapos színészpályájáról készített feljegyzése: „Színészszé lettem. Mily érzelmek s gondolatok közt léptem e pályára, mely a legmélyebbre taszító nyomort, s a csillagok magasságáig emelkedő dicsőséget mondhatja tulajdonának, nem szükséges elmondanom. A művészet s szellem iránti rajongó imádás, ihlet, fölhevülés s gyakran egy-egy véletlen esély, az, mely megszüli e pálya gyermekeit, s hogy engem is mint szemelt ki Thalia ideiglenes papjává a fölmagasztosultság öntudatlansága, minek mondjam el?" Ne lássuk-e apja példájának követését abban is, hogy rövid színészi pályájának fő állomásai Debrecen és Kecskemét? Váradi színész korából 8, a kecskemétiből 5 darab címét jegyezte fel, amelyekben játszott. Az egyiknél azt is, hogy megtapsolták. Zoltán első költői alkotásait élete korábbi éveiből ismerjük, mint atyja „zsengéit". Szívhangok — Ifjúkori kísérletek c, saját kézírású versbeíró füzete több mint 70 költeményét tartalmazza. Legkorábbi verseit 1862-es keltezéssel látta el, tehát 13 éves korában írta. Néhány versét még életében közölték a lapok. Hogy ez a költészet rokon az apjáéval, érthető. Neki igazán Petőfi-epigonként kellett kezdenie, folytatnia a verselést. Első kísérletei közt feltűnnek már a népdalszerű versek. Büszkén emeli föl Magasra kis fejét, Amidőn kiejti Ragyogó szép nevét. A napnak sugári Nem vakítják szemét, Midőn a magasba Küldi tekintetét. 329