Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Irodalom - †Mezősi Károly: Kisebb Petőfi-tanulmányok

gyobb költőnkre és történelmi hősünkre, a magyar szabadság, függetlenség és a „világszabadság" forradalmi harcosára, Petőfire! Szívből-e vagy csak külszínesen, hivatalosan? Ügy-e, ahogyan azon az első országos Petőfi-ünnepségen, Félegyházán, 1867-ben, vagy úgy, ahogy pl. Babits Mihály látta a költő születésének százados évfordulóján, 1923-ban, és írta Petőfi koszorúi c. versében: Ki meri meglátni, ki meri idézni az igazi arcát? Ünnepe vak ünnep. Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal hozza koszorúit. 1867. október 13-át csak néhány hónappal előzte meg a kiegyezés törvénybe iktatását követő, június 8-án fényes külsőségek között lezajlott budai királykoronázás. Ezen az ország uralkodó körei hódoltak az 1848—49. évi szabadságharcunkat eltiportató, de most a magyar trónra emelt osztrák császár előtt. Ilyen közvetlen előzmény után a félegyházi, első országos Petőfi-ünnepet valóságos pártütésnek, ellenzéki zászlóbontásnak tekinthetjük a kiegyezési politikával szemben; a költő szabadságeszméi mellett, amelyekért 18 évvel azelőtt a csatatéren életét áldozta. Itt a nép hódolt a magyar szabadsághős emléke előtt. A kiegyezés idejének félegyházi néphangulatát egyébként Móra Ferenc mutatta be, atyja, az akkori félegyházi iparos jellemében. Móra Márton borotvatokjára „Éljen a negyvennyolc" szavakat írta Kossuth Lajos kifaragott képe mellé. Mikor azután jött „a hatvanhét... a kiskun szűcsök ... keserves káromkodások közt erős fogadást tettek, úgy, ahogy Mártontól látták ... szárítsa el isten a kezem, ha én még az életben megborotválkozok." Móra Márton kalapáccsal verte ki a borotvája élét, és ekkor kezdett Kossuth-szakállt növeszteni. Eltekintve ettől a félegyházi vonatkozású, mégiscsak szépirodalmi jellegű, de a félegyházi nép politikai magatartását jól tükröző tudósítástól, a száz év előtti Petőfi-ünnepség jelentőségét történethűen úgy kell látnunk, ahogyan azt az ünnepségen a Kisfaludy Társaság képviseletében jelen volt Szász Károly közvetlenül az ünnepség lezajlása után, A Petőfi-ünnep Félegyházán c. beszámolójában megírta: A Vasárnapi Üjság hasábjain erről ezt olvashatjuk: „Az egyszerű kun város, büszkén abban, hogy a legnagyobb magyar költő bölcsőjét ringathatá, első rendezett ünnepet nevének. Volt már Kazinczy-, Széchenyi-, Dessewffy-, Vörösmarty-, Katona-ünnep; az akadémia és Kisfaludytársaság évről évre emlékbeszédekkel ülik jeleseink emlékezetét. Még csak Petőfiről nem volt máskép, mint az irodalom holt betűiben szó. S jól esik szívünknek, hogy a tudósok és írók mulasztását a nép hozza helyre, azon költő emléke körül, ki kiválólag és mindenek felett a nép költője volt. Tisztelet és elismerés érette Félegyházának, mert bár az emlék-tábla eszméje Reményitől eredt, de az ünnepély egészen a félegyháziak gondolata, s övék a kivitel érdeme is." Az 1867. évi félegyházi Petőfi-ünnepélyt az itteni Petőfi-ház emléktáblával történt megjelölése alkalmából rendezték. Az előzményekhez tartozik, hogy Reményi Ede világhírű hegedűművészünk az országban tett hangverseny-kőrútja során, 1860-ban Félegyházára is ellátogatott. A tiszteletére rendezett estélyen, a félegyházi „Társalgó Egylet"-ben ő indítványozta, hogy a Petőfi-házra emléktáblát helyezzenek. A nyomban megindult adakozásból összegyűlt pénzt Remé316