Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)
Művészettörténet - Horváth Béla: Kernstok Károly „Őszi munka” című képéről
Az „Őszi munka" rajzi, festői értelemben sem marad el tárgyi előzményeitől. Rajzában ha itt-ott még akad is bizonytalanság és fogyatkozás, több szépséget, érdekes fordulatot, jellemző és kifejezőerőt tartalmaz, mint amazok, s bár Kernstok egyáltalán nincs bőviben a színeknek (s inkább rajzol, mint fest), pikturálisan is gazdagabb és izgalmasabb eredményre jut, mint magyar kortársa. A tárgyi mondanivaló egy sor művészi problémával jelentkezik. A plein air festés félig árnyékban tartott alakokkal, a fény és árnyék éles ellentéte a szabadban, a Dunától övezett táj sajátos atmoszférája, a megbolygatott és szűzi természet különbözősége és mégis egységben tartása, a táj és ember kapcsolata mindmegannyi művészi, elsősorban festői probléma, mely közül ha mind nem is, egy rész kétségkívül jó megoldást nyer. Palettája ha gazdagnak nem is mondható, van annyira mégis változatos és színpárosításaiban annyira érdekes, hogy magára tudja vonni a figyelmet, és fogva tudja tartani az érdeklődést. Főbb színe a barna, a zöld, a kék, a szürke, a narancs, a piros, a vörös, a sárga és a fehér. Hatásos ellentétet éppúgy tud e kevés színnel is kifejezni, mint megnyugtató harmóniát adni. Lokálisan, lehetőleg nagyobb felületen alkalmaz egyegy színt, tompábbakat az előtérben, élesebbeket, világítóbbakat a háttérben, utóbbi helyen azonban már impresszionisztikus szín- és ecsetkezelésnek lehetünk tanúi. A kép egésze azonban alapjában — akárcsak témaelőzményei — a naturalizmus szellemében fogant, de mint Courbet naturalizmusában is, a közvetlen természeti élmény nem zárja ki a klasszikusoktól nyert tanulságok érvényesülését. A kép természetkivágás, de nem akármilyen része a természetnek, hanem olyan, amin keresztül hatásosan kifejezésre juthat a művész közlési szándéka, emberi, művészi mondanivalója. De máskülönben sem egyszerű természetmásolásról van szó, hanem a jelenségek részbeni gondos mérlegeléséről, tudatos kiemelésekről, illetve elhagyásokról s egyes jelenségcsoportok tudatos szervezéséről. Határozottan ilyennek tűnik például a két nő és a targonca együttesének megjelenítése. Bár a természetességnek ez a részlet minden vonatkozásban megfelel, annyira kiszámított minden erővonal, szín, rajz, tömeg és ritmus, hogy abban kifejezett szerkesztési eredményt kell látnunk. Ha azonban e két alakot figyelmesebben szemügyre vesszük, arra is rájövünk, hogy előállításukban rendkívüli rokonság tapasztalható a régi olasz művészettel. Szinte falra kívánkozó alak mindkettő. Annyi nagyvonalúság, nemes egyszerűség, mértéktartás, monumentális méltóságteljesség nyilvánul meg alakjukban, mozgásukban, mozdulatukban, kifejezésükben, vonalvezetésükben, színezésükben, hogy a quattrocento művészetének tanulmányozása nélkül jóformán el sem képzelhetők. A bal oldali nő profilban megfogott feje határozott, éles, reliefszerű mintázásával különben nemcsak a XV. századi tábla- és murális festészettel tart kapcsolatot, hanem a plasztikával is. Itt elsősorban Donatello reliefművészetére gondolunk, különösen arra a Victoria and Albert Museumban őrzött stukkóreliefre 37 , melyet Mantegna némi változtatással táblaképbe 38 is áttett, s amely Mária-fejének parasztias típusával s arcának erőteljes realizmusával oly megejtő hasonlóságot árul el asszonyfejünk. Több jel vall arra, hogy Kernstok a múlt művészetében tudatosan kereste az igazolást törekvéseihez, a természet fokozottabb meghódításához, a művészet kifejezőerejének növeléséhez, temperamentumának lehető legteljesebb művészi kiéléséhez. S bár az iskolák az eligazodáshoz biztos támpontot rendszerint nem adtak, aránylag rövid idő alatt rátalált azokra az elsődleges forrásokra, amelyek az iskolák másod-, harmadrendű közvetítő ideálok üstökösként ragyogtatásával a tanítványok előtt homályban maradtak. Kernstok sokoldalú érdeklődését és szellemének rendkívüli elevenségét dicséri, hogy Bastien-Lepage mögött észrevette Courbet-t, Courbet mögött Dona296
