Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)
Művészettörténet - Horváth Béla: Kernstok Károly „Őszi munka” című képéről
len rajz, naiv egyszerűség és közvetlenség jellemzi. Mindez nem jelentene sokat, ha alakban és beállításban is nem mutatkoznék erős rokonság Miilet egy grafikai lapjával, a ,,Gyapjúkártoló nő"-t 32 ábrázoló karccal. Ez pedig azt jelentheti, hogy Kernstok most újabb, éspedig közvetlenebb és mélyebb kapcsolatba került művészetével, mint annak előtte, tanulóévei idején, s figyelme most már szinte bizonyos, hogy kiterjedt rajzi, grafikai alkotásaira is. Az, hogy az „Őszi munká"-t még két olyan festmény követi, mely Millet grafikai, illetve rajzművészetének befolyását mutatja („Hazafelé" 33 , „Legeltetés" 34 ), feltevésünk helyességét csak még jobban megerősíti. De magára az „Őszi munká"-ra, mint mozdulattanulmány, hatással lehetett egy másik rajz is, a „Gabonát szelelő férfi" 35 . Ez a tanulmány ugyan nem oly originális, mint a rakodási jelenet, számunkra azonban szerfelett érdekes, mert újabb hatásnyomra vezet, nevezetesen Courbet-éra, kinek „Kőtörők"-jének 36 kosarat emelő figurájától nyilvánvaló ösztönzést nyert Millet e munkájához. Az „Őszi munká"-n azonban nem Courbet rajzának, alakjának, mozdulatának hatását véljük felismerni (a zsákot emelő figura ebben inkább Miilet rajzával rokon), hanem egy átfogóbb értelmű hatást, amely a téma felfogásában és a mű szellemében jelentkezik. Bár Miilet nem egy munkája — mint ez a Courbet nyilvánvaló hatását mutató rajz is — nélkülözi a romantikus ízt és a szentimentális felfogást, szellemiségével nem éreztet oly mély befolyást művészünkre, legalábbis az „Őszi munká"-t illetően, mint Courbet. A naturálisabb fogalmazás, a téma mellbeverőbb tálalása, a társadalmi problémákra való határozottabb, nyersebb, leleplezésszerű utalás, a „szocialisztikus" íz, a nyugtalanító hatáskeresés, a provokáló jelleg mind Courbet-örökségnek látszik. Nem első és nem egyetlen munkája ez Kernstoknak, melyet felfogása révén Courbet művészetével hozhatunk kapcsolatba. A provokáló jelleg persze nemcsak a feudális és burzsoá elemeknek szólt, hanem a művésztársaknak is, akik a témában, a képtárgyban rejlő erőt igyekeztek leszelídíteni, a feudál-burzsoá és kispolgári ideológia kereteibe szorítani, esetleg kifejezetten szolgálatába állítani, vagy egyszerűen közömbösséget tanúsítottak iránta. Ily mód tehát nem arról van szó, hogy Kernstokot az invenció hiánya vezette volna a mások által már megfestett képtárgyakhoz, hisz akárcsak az „Agitátor egy gyár kantinjában" című képén Munkácsyval szemben, ezen a festményen is tudott újat és mást hozni, mint akár Miilet, akár Pataky. Amivel azonban sem azt nem akarjuk mondani, hogy Kernstok művészete — legalábbis a tárgyválasztást illetően — valami invenciógazdag lett volna, sem azt, hogy akikre eszmeileg „rákontrázott", azoktól egyéb tekintetben ne tanult volna. Mindenesetre a tanulságokat mindig a saját elképzelésébe ágyazva, egyéni mondanivalójának a legteljesebb mértékben alárendelve igyekezett hasznosítani. A francia művész tanulmányában, mely egyébként magában rejti a jó kép lehetőségét, több olyan hiba van, amely feltétlen korrekciót kíván. így mindenekelőtt a férfi nagyon is esetlen megjelenése és a nő munkamozdulatát kísérő nagyon is patetikus testés fejtartása. Az egyszerűségnek szinte ugyanezen a fokán Kernstok sokkal erőteljesebb és megkapóbb hatást tudott kihozni. Alakjainak mozdulatai szebbek, a munka nehézségének éreztetésében természetesebb és meggyőzőbb kompozíciója, ahogy például a két nőt egymás mellé szerkeszti, ötletesebb és bravúrosabb, hogy pompás ritmusbeli összehangolásukról ne is beszéljünk. S egyáltalán az egész munkajelenet súlyosabb, többet mondó, s a kifejező erő átütőbb voltáról tanúskodik. Még nagyobb különbséget kapunk, ha a képet Pataky festményével hasonlítjuk össze. Pedig tőle is tanult Kernstok. Hatása elsősorban a jobb oldali nőalakon mérhető le. A felénk fordulva lehajló, kötényébe krumplit szedő nő alakjával, formafelfogásával érezhető hatást gyakorolt rá, férfiala294