Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Művészettörténet - Horváth Béla: Kernstok Károly „Őszi munka” című képéről

körülmény mégis elhallgatást nyert, s Kernstok művészete így kissé hamis megvilágításba került, agitatorikus elfogultsággal és túlbuzgalommal magyarázható. Mindenesetre nagy szó, hogy amit a polgári kritika művészi oldalról ugyan, de már annak idején, a képek első bemutatásakor méltányolt, azt végre a munkássajtó is felfedezte és értékelte. Az „Őszi munka" már a bemutató első napján magára vonta a figyelmet, s akkor nem jelentéktelenebb személyét, mint Wlassics Gyula kultuszminiszterét, aki megnyitotta a Téli Kiállítást.

14 A művész mindkét képe tetszett neki, s nagyrészt ennek volt köszönhető, hogy megvásárolták a Szépművészeti Múzeum számára, ahonnan ideiglenes állami letétként a szegedi múzeumba került.

15 A kép a Téli Kiállítást ismertető sajtó részéről is kedvező fogadtatásban részesült, ugyanakkor, amikor komoly kritikai hangot ütöttek meg mások, így Fényes Adolf, Rippl-Rónai, sőt mestere, Benczúr egyik képével kapcsolatosan is. Maksziányi Dezső kiállítási ismertetőjében például a teljes elismerés hangján ír. „Ö is óriásit haladt. Női plein air portréja egész új oldalról mutatja őt be. Ugyanily értékes Mezei munkásokat ábrázoló vászna, melyen a mozgás, a kompozíció és a bizarr színhatás érdekes harmóniában egyesül."

10 Bővebben s bíráló észrevételt téve foglalkozik a művel a Budapesti Hírlap kritikusa. „Olgyay, Mihalik, Ujváry, Szlányi, Bosznay stb. a tájképfestőknek oly erős gárdája, hogy e tekintetben semmi aggodalmunk sincs a jövőre vonatkozólag. Hozzájuk csatlakozik Zemplényi, mint külön egyéniség, kinek erős érzéke van a világosság iránt; nála a tájkép életképpel szövetkezik; alakjaiban még bizonyos nyerseség és keménység van, de erő és kifejezés is. A fiatal Kernstok is hasonló úton jár Őszi munka című képén. Az előtérben egy férfi és egy nő a gabonát zsákokba rakják egy taligára; az árnyékos előtért éles vonal választja el a napfényben fürdő mezőtől. A kép tájképi része gyöngébb; de az alakokban jellemző erő és hű megfigyelés nyilatkozik ; milyen igaz az, hogy a szegény paraszt zsákjai félig üresek és a paraszt erőlködve bár, de egykedvűen tolja őket oda a taligához!"

17 A képről azon túl, hogy 1899 nyarán, a Tisza-parti városba kerülése során a Szegedi Híradó a Szépművészeti Múzeum nyilvántartása alapján leírását és adatait közölte, fél évszázadig nem esett szó. A figyelem — bár nem tartósan — 1949-ben fordult feléje, amikor a szegedi Közművelődési Palota képtárában újra nyilvánosság elé került. A szakirodalom azonban részletesebben ekkor sem foglalkozott vele, beérte annak megállapításával, hogy „hatalmas méretű", „nagy jelentőségű" alkotás.

18 Három évvel később Végvári Lajos egy lábjegyzetben utalt a műre, úgy gondolván, hogy az a művész „szolnoki tartózkodásával hozható kapcsolatba".

19 Feltevését arra alapozta, hogy Kernstok neve is szerepel ama beadványban, melyben több magyar művész kérte a kultuszminisztertől Szolnokon való letelepedésének támogatását.

20 A feltevéssel azonban baj van. Ugyanis egyetlen adat sem került elő, ami bizonyítaná, hogy Kernstok valóban járt Szolnokon, akár ekkor, akár korábban, akár később. Másodszor: ez az adat egy évvel későbbi, mint az „Őszi munka". Harmadszor: a beadvány szerkesztése és aláírása történhetett Budapesten vagy Kisorosziban is. A művészek névsorából ítélve s körülményeiket figyelembe véve a szervezési hely alkalmasint a főváros és nem Szolnok volt. Végül, és az igazán perdöntő ez: az „Őszi munka" Kisorosziban készült, annak környékét ábrázolja, s ez utóbbi a Szépművészeti Múzeum 1914-ben kiadott állag jegy zekében is szerepel, a mű leírása éppen ezzel kezdődik.

21 De ha határozott művi, például stiláris kapcsolata lenne a képnek a szolnoki művészettel — amiről egyébként nem beszélhetünk —, még 290