Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Művészettörténet - Horváth Béla: Kernstok Károly „Őszi munka” című képéről

igen jellegzetes munkáját. A kompozíció alakjai más Kernstok-képről is ismert jellegzetes kisoroszi típusok. A tárgyat, típusokat tehát közvetlenül Kisoroszi szolgáltatta. Aki azonban járt ezen a vidéken, rögtön megérzi, hogy a kép táji része, hangulata, atmoszférája szintén a készülés helyére, a lapályos, folyóvíztől övezett szigetre jellemző. Nedves, páradús vidék ez, részint árterület, a Duna vízállásától függően sok helyütt felfakadó belső vizekkel, süppedő talajjal. Kitűnő kaszálásra, de kevésbé alkalmas szántásra, vetésre, kapásnövényekre. A szegényebbje azonban próbálkozik. Feltöri az ugart, s a kis földecskéig a gyalog- vagy taligaúton valahogy elközlekedik. Kocsival, szekérrel szállítani nem mindig lehet, rendszerint nincs is a kistulajdonosoknak, még kevésbé a bérlőknek, napszámosoknak, fogadni nincs miből s nem is érdemes. Néhány zsák krumpli, ha nagy nehezen is, de elmegy taligán, vagy ha ez nincs, még ősibb módján a szállításnak: háton, vállon fejen. Alakjaink, a falusi dolgozó szegénység képviselői, a betakarított gyér termés elszállítását készítik elő. Egy meglehetősen régi típusú, nehézkes targoncára rakodnak, a rét szélében fekvő szántó egyik sarkából cipelvén előbbre egyenként a zsákokat. Két krumplis zsák már fenn van a szokatlan alakú alkotmányon. A harmadikat két nő hozván épp ráemelni készül. A következőt egy férfi cipeli, felső részét mellmagasságban magához szorítva. A föld hátsó sarkában még két egymásnak döntött teli és egy félig levő zsák vár az elszállításra. A jelenet a kép előterében játszódik le, a virágos, napfényes mezőségtől élesen elkülönülő, felkapált, sötét falajon, úgy azonban, hogy az alakok felsőteste már világos háttér elé kerül. A krumpliföld elöl majdnem párhuzamosan fut a képsíkkal, aztán a jobb oldali no mögött derékszöget alkotva folytatódik hátrafelé és kissé jobbra tartva. Ügy tűnik azonban, hogy ez a rész már egy másik parcella végét alkotja, s nem tartozik alakjaink munkaterületéhez. A targonca a jobb alsó sarokban, kerekével bal irányban s kissé felénk irányozva helyezkedik el, míg az egymásnak támasztott krumplis zsákok bal oldalon, a kép felső harmadában végződő föld sarkában állnak. Az alakok tehát balról jobbra, hátulról előre mozognak. Elrendezésük, valamint a tájstruktúra egyszerű, világos, könnyen áttekinthető. Ritmusuk a tárgyakkal s tájtagozódással együtt — noha nem szokványos elképzelésről van szó — jól megoldottnak mondható. A kompozíció erővonalai és csomópontjai ütemes tagolást, határozott futamokat, hangsúlyos találkozásokat adnak. A széles táj nyugodt karakterét az alakok változatos és érdekes mozgása egészíti ki. Persze megvan azért a tájnak is a maga dinamikája. A tagozatok kiszögellései, az irányvonalak kereszteződései, a mezőség és a művelt föld éles elkülönülése, a világos pászták és a sötét foltok kontrasztja meglehetős elevenséget és feszültséget ad a különben nyugalmat, csendet éreztető, nemrég még teljes háborítatlanságot élvező tájnak. A mélység bokros, fás lezáródása mögött pedig szinte egyszerre érezzük a Duna széles, határtalan nyugalmát és védettséget biztosító erejét. Az ember nem veri fel a táj csendjét, de betör zártságába, s természetes rendjét megkezdi bontani. Előbb kisebb, aztán nagyobb darabokat hódít el az ősi egységből. A nyugalmas testbe nyugtalanító ékeket ver parcelláival. A hódítás lassú, a küzdelem meglehetősen ősi formáival, eszközeivel, s ez míg egyfelől összhangban áll a még érintetlen föld nyugalmas jellegével, másfelől — a termelési, társadalmi viszonyok oldaláról nézve — nyugtalanító benyomást eredményez, nagyfokú elmaradottságra, primitívségre utal, melyben az emberi tevékenység igen fejletlen, szinte ősinek tekinthető szinten manifesztálódik. A munka, mely eredményében aligha több, mint amennyi az egyszerű létfenntartáshoz 286