Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Művészettörténet - Gy. Petényi Katalin. Jel és jelentés Ámos Imre művészetében

egymástól távol eső, az élet realitásában nem együtt jelentkező „képek" jeleiből alakul ki — a képi jelek jelentése logikailag szervesen összetartozik. Látomás, 1943, tus. Dagadt, vastag nyakú hentes, az asztalon vergődő angyalra készül lesújtani. Mellette lefejezett angyal vére hull. A nap és hold összevont korongját balta szakítja át, mögötte finoman fodrozódó halotti kendő. A látomás áttekinthető, motívumainak jelentései egyértelműek, világosak. Minden képi jel (hentes, bárd, halotti kendő, lefejezett galamb, pusztuló angyal) a fasizmus megjelenítését szolgálja. Jellemző, hogy a logikai asszociációs sorban a motívumok sohasem takarják egymást. Hogy logikailag még pontosabban követhetők legyenek, formailag mindig önmagukban, világosan rajzolódnak ki. Az Iszonyat с temperaképben az ismert képi jelek tragikus erővel koncentrálódnak egységes vízióvá. A kétségbeesetten kiáltó férfi nyitott szemébe éles kés fúródik. A kiterjesztett szárnyú, széles gesztusú angyal testét finom virágindák fonják át. A vér ezt is bemocskolja. A kép színei is a szimbolikus jelentést hordozzák. (Fekete és vörös — gyász és vér.) IV. Asszociatív — szürreális motívumfűzés A negyedik csoportban megszűnik a szorosan vett értelmi, érzelmi kontroll, a pokol végletes erői szabadulnak el. „A valóság válik szürreálissá." A jelképek és szimbólumok megsokszorozódva, egymást kiegészítve és egymással harcolva, egymásra torlódva, formailag a valóságból táplálkozva a szürrealizmussal rokonítható kapcsolásokkal szólaltatják meg Ámos Imre látomásait. Háború, 1941, tus. Bekötött szemű, fájdalomtól ordító férfi fejéből gyökerek, finom rajzú virágok nőnek. A földbe beásott megkötözött emberi kéz utolsó erejével tartja magasba az irattekercset: a civilizáció maradványait. A szellem materiális ellenpólusaként tüzes földben, megkötözött kenyérből lángok csapnak fel. Sötét idők II. (Sárga folt), 1939, tus. Embertermészet, mikro- és makrovilág örvénylik a képen. A gyökereit földbe mélyesztő fa törzsének mintha hajtása lenne a véres könnyet síró, üres tekintetű, meggyötört emberfej. Mellette lefejezett felsőteste, ruháján a sárga csillagra emlékeztető sárga folt. Koponyája szemüregéből létra tör az ég felé, átfúrva a síró férfi arcát, átszántva a hold sarlóját. A fa tetején üres madárfészekben konyhakés. Egy levél szelíd emberi gesztussal érinti a lefejezett festő arcát. Háború, 1939, tus, gouache. A háború pusztító démonjának véres víziója. Ragadozó szájú, éles fogú fantasztikus figura teste köré kígyó csavarodik, szájából kihajolva a béke eljövetelét hirdető harsonába harap. A szörny kezében véres kard — a háború jelképe. Fején az új világot váró kakas. Törzsére halványan vetődik fel egy koporsó, alatta bekötött szemű női fej olaj ággal (Tisztánlátás — békeszimbolika.) Két méreteiben megnövesztett tiltakozó emberi kéz sírkeresztekkel borított halotti leplet tart a magasba. A két kéz tiltakozó gesztusa felidézi Ámos Imre egy ugyancsak 1939-ből fennmaradótt verstöredékét. „ ... Én fáradt gyermek Tudom hasztalan, Emelem égnek sápadt tenyerem 280