Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Művészettörténet - Gy. Petényi Katalin. Jel és jelentés Ámos Imre művészetében

Egyre közvetlenebbül érik a fasizmus fenyegető hullámai. „Műtermünk nincs, napok óta nem bírok már ránézni becsomagolt, összezsúfolt dolgaimra, mert félek, hogy sírva fakadok. Én, a dolgos ember, tétlenül ülök egy földszintes szobában, ahol olyan homály van, hogy ha kimegyek, pislogva tudok csak szétnézni." (1939. szeptember 20.) A létezés minimumával is megelégedne. „Hagyják a művészt a sovány falatja mellett — amit a mai napokban keservesen szerez meg, rendszerint nem művészi munkával —, hogy nyugodt lelkiismerettel tegye vászonra elképzeléseit. Ne zavarják és ne kényszerítsék gondolkodásának megváltoztatására." (1938. február 3.) De lehet-e az elnyomástól a szellem szabadságát várni? Az emberiség védelmének e drámai megnyilvánulásait elnyeli a fasizmus beláthatatlan gépezete. 1938—44 között minden műve a háborúhoz, az emberiség pusztulásához kapcsolódik. Hangja zaklatott lesz. A nyugodt, statikus térszemléletet dinamikus felfogás váltja fel — felborítva a homogén képteret. Képei erőteljesek, drámaiak, szenvedélyesek. Formáit erős kontúrral határolja, színei megsötétednek, expreszszívek lesznek. Főszerepet kap a vörös: az elfolyó emberi vér jelképeként. Megszűnik a narratív jelleg. Lukács György szavaival élve itt a képi jel „a valóságban felfedi az általánost és a különösségbe visszaváltoztatva maguknak a tárgyaknak az értelmi — érzelmi sajátosságát szemléli."

3 Valóban kialakul a „realisztikus szimbolika", a vízió minden eleme a valóságból születik. Az asszociatív komponálásban néhol szürreális jegyeket fedezhetünk fel. Ezek elsősorban a chagalli emlék—álom asszociációs módszerhez kapcsolódnak. Ámos Imre azonban nem szürrealista festő. „A valóság vált szürrealistává, Ámos csak követte a dolgok logikáját" — fogalmazza meg nagyon találóan Németh Lajos.

15 Egyetlen nagy erő és menedék számára feleségének emberi és teljes alkotótársi azonosulása. 1942 márciusától 1943 januárjáig mint munkaszolgálatost a frontra hurcolták. Megtörten, betegen, a szó szoros értelmében a halál küszöbéről tér vissza. A határon egy csendőr a szeme előtt tépi össze rajzait. De tovább dolgozik. Rendíthetetlen erővel, ősi elhivatottsággal az utolsó pillanatig rajzol és fest, szimbolikus jeleivel szeizmográfként jegyezve e szörnyű kor minden rettenetét. 1944 őszén ismét munkatáborba viszik, Szolnokra. Az itt készült vázlatkönyv XX. századi rajzművészetünk kiemelkedő ciklusa. Innen a Lehel úti kaszárnyába, majd a németországi ohrdorfi lágerbe került, ahonnan többé nem tért vissza. Tiszta, töretlen emberségének megrázó dokumentumaként hadd idézzük pár hónappal halála előtt írt utolsó sorait. „Súlyos napok, nehéz megpróbáltatások várnak ránk. A háború elérte a magyar földet... erős lélekkel és tiszta lelkiismerettel nézünk a dolgok elébe. Mi eddig is a tőlünk telhetőt megtettük a hazáért és emberségünkért. Hiszem, hogy a megpróbáltatások megtisztítják a lelkünket, és bármi történik is velünk, állítom, hogy őszinte, becsületes életet éltünk. Ügy is mint művész, úgy is mint ember."

16 271