Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Művészettörténet - Gy. Petényi Katalin. Jel és jelentés Ámos Imre művészetében

9. kép. Emberpár drótkerítés előtt Egyre szűkül a fenyegető kör személyes élete körül is. Szűkülnek a lehetőségek a munkára, kiállításra, megszakadnak emberi kapcsolatai, megkezdődik üldözésének és megaláztatásának keserves periódusa; a hosszabb-rövidebb ideig tartó munkaszolgálatok. 1938. február 3-án írja naplójában: „Egyre többször olvassa az ember, kritika helyett, hogy ki zsidó, kinek a felesége az és így tovább. Mintha egy művésznek nem a művészete lenne a vallása és hite, mellyel az emberiséget tiszteli és szolgálja. Súlyos megpróbáltató idők ezek ... Ma csaknem ott tartunk, hogy katakombákba kell elbújnunk, hogy szabadon dolgozhassunk. Mert nem elég, hogy kenyérre nem lehet váltani munkánkat, szeretnék diktálás után csináltatni olyanok, akik nem értenek hozzá." Mikor zsidó vallása miatt felmondják műtermüket, megszűnik számára a költészetet és békét jelentő otthon, s feleségével a szó szoros értelmében hajléktalanná válnak, akkor is elsősorban az emberi erkölcs pusztulása döbbenti meg. „Szomorúan vettük tudomásul a mai morál e megnyilvánulását. Ma, amikor 269