Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)
Művészettörténet - Gy. Petényi Katalin. Jel és jelentés Ámos Imre művészetében
A ,,hal"-f ormát: 1. Méretben felnagyítja, jelezve, hogy csodálatos erejű állatról van szó; 2. Ezüstös színtónusával csillogóvá, titokzatossá teszi; 3. Összemontírozza az álló figura arcával, „finom empíriával" érzékeltetve, hogy itt a gondolat megelevenítéséről beszél ; 4. Magával a kép címével megerősíti a szemlélő feltételezéseit. Mindezekre a formai és tematikus eszközökre szüksége van, mert az allegória metafizikus fogantatása révén „a fogalmat mindig csak körülhatároltan tartalmazza" 12 , és mert az allegória itt még nem épül semmiféle szimbolikus víziórendszerbe, hanem a valóságos tér—idő dimenziók között misztikus hangulatot fogalmaz meg, a „hal" képi jel allegorikus jelentésén keresztül felidézve a szó, illetve forma rejtett, ősi jelentéstartalmát. (A „hal" az egyiptomi és elő-ázsiai művészetben a titokzatos lét, az élő és élettelen közötti kapcsolat hordozója. Az ókeresztény festészetben — Jahve = Jézus, — Krisztus jelképe, a tisztaság, hit allegóriája.) 1938—44 között a képi jel szimbolikus jelentése szűkszavúságában is éppen azáltal lesz érthető és világos, mert egy szimbolikus jelekből szőtt sajátos vízió alkotóeleme, egyetlen szimbolikus jelrendszer tagja. Nézzük meg most már egy konkrét példán át a szimbolikus jel és jelentés kialakulását Ámos festészetében. Vizsgáljuk meg a „tükör" képi jel rejtett jelentéstartalmának fokozatos kibontását. 1930—35 között a „tükör" képi jele pusztán az érzékeink — fogalmaink által megismert, felfogott, észlelt használati tárgyat jelenti. Jelentéstartalma egyértelmű: a valóságban fizikailag létező fogalom egyszerű, áttételektől mentes visszatükrözése. „ ... lényegileg a beszélt nyelv jelei nem tesznek mást, mint lefordítják a nem verbális nyelv jeleit... lefordítják a »Valóság« nyelvezetét." 13 Ahogy Pasolini mondja, akár a beszélt nyelvnél, itt is a valóság nyelvezetének „lefordítását" látjuk. A Tél с 1930-ban készült festményben ablak mellett, sublóton áll a „tükör", előtte Ady Endre maszkja s az Ars Una folyóirat száma. Itt a tükör az intérieur egyik tárgya, motívuma, tartalmi többlet jelentése nincs. Szerepe inkább a formai játékosság: az ablak mögötti téli táj megkettőzése. A Dédanyám tükre előtt с festményt 1935-ben festette Ámos Imre. A sublótnál álló művész előtt a régi tükörben megjelenik anyja — nagyanyja — dédanyja portréja. A „tükör" képi jel — mint az érzékeink által ismert valóság jele — harmonikusan illeszkedik a polgári intérieurbe; ugyanakkor hangsúlyt is kap vastag, sötét kerete által. Eddig a valóság „lefordítása". A homályos felületen azonban egyszer csak elmosódott, lebegő foltokként rajzolódik ki szeretteinek alig felismerhető, titkokkal teli képmása — a művész megidézi a múltat. A tükörnek tehát itt kettős jelentéstartalma van: a primer visszatükrözésen túl a múlt, az emlékek jelenítése. Valami „láthatatlant", titokzatost akar láttatni „kimondva a kimondatlant" általa. Az 1940-ben készült Kompozíció с grafikai lapján a „tükör" képi jel jelentéstartalma elsősorban a tisztánlátás bibliai értelemben fogant eszköze. „Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre." 14 A „tükör által homályosan" Ámos számára az igaz emberi értékek megismerhetőségének optimizmusát jelenti. A világ gondjait magára vállaló festőnek a falióra lengő ingája — a mulandóság, örök változás szimbóluma — egyben a tükör által kifejtett emberi boldogság és boldog emberség eljövetelét is jelzi. 266
