Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Művészettörténet - Gy. Petényi Katalin. Jel és jelentés Ámos Imre művészetében

4. kép. Háború, 1938 Máshol ezt írja a művészi alkotó munkáról: „Talán az emberiség történetében lesz még egy olyan korszak is, mikor az igazi művészek csak azok lesznek, akik magukat transzba hozva adják az emberi érzéseket, olyan formában, hogy azok a tudatalattival, az álommal, a kozmikus erőkkel legyenek összefüggésbe."

11 Ámos Imre a dolgok és jelenségek mélyebb jelentését kutatta, munkássága mégis távol áll a szimbolizmustól. Ámos álom-, vágykivetülését erős narratív hang jellemzi. Asszociatív álomképsoraival „történeteket" beszél el. Egyetlen zárt homogén térből, a valóságos jelenből bontja ki a problémát, így az álomkivetülés nem válik vízióvá, mint egy irodalmi történet illeszkedik bele a hagyományos kompozícióba. A Zöld dívány című 1936-os festményén a díványon fekvő alvó figura egyik kezével tartja a próféta könyvét. Az álom irrealitását a reális figura mozdulatával szervesen kapcsolja a valóságos térbe. Az alvás fizikai szituációján túl a próféta fehér színének monochroniájávai is jelzi — mindez 263