Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Régészet - Balanyi Béla: A Nagykőrös határában 1879-ben és 1894-ben folytatott ásatásokról

hogy megemlékeztek róluk. Kultúrtörténeti szempontból, ennek ellenére, nem voltak ezek az ásatások jelentéktelen események. A következő ásatásokig egy emberöltő felnőtt. Nem sokan beszéltek már az első ásatásokról, sőt annyira feledésbe mentek, hogy az 1894-es feltárások alkalmával, melyek csaknem ugyanazokon a helyeken folytak, még hivatkozás is alig történt a korábbi, az Í879-es ásatásokra. Ez az ásatás is a „dicső, nagy múlt" tárgyait kereste és sok mást talált, de amit keresett, azt nem. Érdemes ennek az ásatásnak is a dokumentumait felvonultatni. Erről már hivatalos iratok is, sőt az ásatásvezetők eredeti levelei is fennmaradtak, és az előkerült leletek jegyzékét is őrzi Nagykőrös város levéltára. A „Nagy-Kőrös" című hetilap rendszeresen ismerteti az ásatásokra vonatkozó híranyagot. Az ásatási munkát Kada Elek és Nagy Géza vezették. Kada Elek 1894. szeptember 7-én érkezett Nagykőrösre. Ekkor Póka Károly polgármesternél és Tóth Józsefnél, a „Nagy-Kőrös" című hetilap szerkesztőjénél is járt, és szóban közölte velük jövetele célját.

43 A város képviselő-testületéhez kérelmet nyújtott be, melynek szövege a következő: „Tekintetes városi képviselő testület! Az Országos régészeti és embertani társulat elhatározta, hogy a millenniumi kiállításra a pogány magyar korszakbeli eszközökből oly gyűjteményt állít össze, a mely történelmünk eme korának culturális állapotát lehetőleg feltünteti. A társaság a Duna—Tisza közén ez évi október 2-án kezdi meg az ásatásokat és pedig úgy, hogy három csoportra osztva, három külön vidéken, körülbelül két hónapig folytatják a kutatásokat. Az első csoport Szolnoktól Alpárig terjedő területen fog működni s különös súlyt helyez a Nagy Kőrösön eszközlendő ásatásokra, mivel Nagy Kőrös egyike a magyarországi ős telepeknek s a nagy körösi „Földvár" és „Csipvár" kétségtelenül igazolják azt, hogy e területen a népvándorlás korszakában a művelődésnek magasabb fokán álló népek laktak s a honfoglalás alkalmával itt áthúzódó magyarok minden valószínűség szerint ugyancsak ama helyekre telepedtek. A tekintetes képviselő testületnek felesleges az előbb említett terv fontosságát bővebben ecsetelnem. Mindössze csak azt bátorkodom felemlíteni, hogy a „Földvár" és „Csipvár" helyén eszközlendő ásatások engedélyezését a telek tulajdonosoknál kieszközölni s az ásatásokhoz szükséges munkásokról gondoskodni szíveskedjék. Megjegyezvén, hogy az itteni ásatások körülbelül egy hétig tartanának, s naponta körülbelül 30 napszámosra volna szükség. A tekintetes képviselőtestület becses elhatározásának mielőbbi közlését kérve maradok kiváló tisztelettel Kada Elek (Bpest. Teréz körút 62. sz.)."

44 A város képviselő-testülete szeptember 9-én foglalkozott az ásatás kérdésével. A közgyűlési jegyzőkönyvben a következő szöveg olvasható, a tárgy rovatban: „Kada Elek kérvénye a nagykőrösi határban eszközlendő ásatások tárgyában." A határozat rovatban pedig: „A kérelemnek hely adatik, a munkaerő megajánltatik, előállításával gazdatanácsnok megbízatik, a tulajdonosok felhívatnak az engedély megadására, folyamodó értesítésével polg. mester bízatik meg. — A régészek a város vendégei lesznek."

45 Az ásatások ügyében kiadott közgyűlési határozat már nem annyira tömör, mint a jegyzőkönyvi bejegyzés. A tárgya és a száma a következő: „7987/ki 1894. szám. Olvastatott az országos régészeti és embertani társulat nevében Kada Elek úrnak kérvénye az ezredéves kiállításra a pogány magyar korszakbeli eszközökből gyűjtemény összeállíthatása czéljából a „Földvár" és „Csipvár" helyén a Magyar országi őstelepek egyikén s az ásatásokhoz szükséges munkásokról községileg gondoskodás iránt." A határozatban pedig ez olvasható: 23