Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Néprajz - I. Sándor Ildikó: A dunabogdányi kőbányászat és kőfaragás néprajzi vonatkozásai

23. kép. Átépített kapuoszlopok (Kossuth u. 100., fotó: Mesch József né) többi kapu motívumaitól. E két kapu díszítése abban is különbözik a többitől, hogy ezeket domborítással készítették, míg a többiek mélyítve vannak. Sűrűn előfordul, hogy a kapuoszlopok aljába is vésnek tükröt, de ezeket a legritkább esetekben díszítik (13. kép). Igen nagy divat volt a kapuoszlopok tetejére emberfejnél valamivel nagyobb kőlabdát is tenni (13—15. kép). Ezek ma már többnyire hiányoznak, de rögzítési helyük látható. A legtöbb díszes kapu a főutcán található. Ennek az az oka, hogy itt laktak a község módosabb gazdái, akiknek volt pénzük arra, hogy megfizessék ezt a fáradságos, aprólékos munkát. A kőfaragók természetesen a saját házuk kapuját is szépen kidíszítették, amint azt a 13. kép mutatja.

20 A konyha-, présház-, pincelejárati ajtók, ablakok kőkereteit sohasem díszítették virágokkal. Kedvelt szokás volt, hogy a szemöldökgerenda közepébe domborítással vagy mélyítéssel bevésik a készítés évszámát (19. kép). Gyakran a készítő vagy készíttetők nevének kezdőbetűit is, mint ahogyan a kapuknál láttuk. Ugyanez tapasztalható a ház előtti padok esetében is, melyeknek oldaltámlájába virágdíszt, ülőpadja homlokfalába pedig kétoldalt évszámot, kezdőbetűket, középre pedig két esetben — a két empire jellegű padba

x

— magyar címert is domborítottak (17. kép). Az ablakkeretek díszítése csupán a felső és alsó párkány 3—4 cm-es továbbfutása. Esetleg a kőkeret külső szélétől befelé 4^5 cm-rel egy belső mélyítést csináltak, melyet egészen az ablak széléig vittek (18. kép). A kapuk, különböző ajtókeretek, padok datálásából a következőket állapíthatjuk meg: A legrégibb datált kapu 1840-ben készült. Az összes dátummal ellátott kapuk kétharmada 1850 előttről való, a legkésőbbi az 1890-es évekből.