Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Néprajz - I. Sándor Ildikó: A dunabogdányi kőbányászat és kőfaragás néprajzi vonatkozásai

hosszát és vastagságát lehet ellenőrizni (1. kép). A mércével megméri a kő legrövidebb oldalát, amiből látja, hogy milyen fajta, illetve nagyságú darab készülhet el. Ekkor következik a hegyezés (spiccelés). A köveknek ugyanis mind a hat oldaláról le kell faragni lapos vésővel (pradajse) és kalapáccsal (cuslaugmacli) a kiálló egyenetlenségeket, hogy a járda, útszegély stb. építésekor egymáshoz illeszthetők legyenek. Az elkészült köveket fajtánként gúlákba rakják (12. kép), hogy számolható legyen, mert a fizetést az elkészült darabok száma szerint kapják. A hegyezés alkalmával felgyűlt kőtörmeléket, az ún. sifrát (12. kép) időnként elhordják, s a bánya szélén nagy halmokba rakják, ahonnan szekerekkel vagy teherautókkal viszik tovább, és útalapozásra használják fel. A dunabogdányi kőbányában ma 10-féle követ készítenek. Ezeket általában méreteik szerint nevezik el.

11 A különböző megrendelők más-más méretű köveket igényeltek. Legnagyobb megrendelő a főváros volt. Ott út- és járdakövezés, járdaszegély, kocsifelhajtó, csatornalefolyó stb. körbeszegélyezéséhez, villamossínek burkolásához, járdaszi13. kép. Bejárati kapu (Kossuth u. 9., fotó: Mesch József né) 239