Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Néprajz - I. Sándor Ildikó: A dunabogdányi kőbányászat és kőfaragás néprajzi vonatkozásai

8. kép. Kőhordás szekérrel A 30-as évek végére a fiatal riccerutánpótlás lényegesen csökkent. Nagyobb arányban indult meg a Pestre való munkába járás. A 14—15 évesek kedvezőbb munkahelyet kerestek, olyat, ahol legalább nem a szabad ég alatt, hanem fedett helyen dolgozhatnak. Leginkább lakatos-, esztergályos-, asztalosinasnak szegődtek. Mások helyben próbáltak szakmát tanulni a cipész, pék, borbély vagy szabó mellett. A munkaerő-csökkenés a későbbi időben is egyre fokozódott, s ma ott tart, hogy a bányának összesen 170 munkása van, ebből 17 ember készít útépítéshez, útszegélyezéshez stb. faragott követ. Összesen csak 50 dolgozik kézzel, a többi gépi termelésre állt át. Géppel egyelőre csak a kiskockakövet tudják hasítani, a többi nagyobb, különböző méretű követ még nem. A kőbányászat menete és eszközei Ha a Csódi-hegyet a közelében haladó Szentendre—visegrádi útról pillantjuk meg, az eredetileg lencse alakú hegy szabálytalanságaiból megállapíthatjuk a bányászat korszakait is. Szentendre—Tahitótfalu felől érkezve először a legrégebbi bányák helyét látjuk, ahol már kinőtt a fű, sőt kisebb bokrok, fák is vannak. Másik oldalán ismét két karéj látszik, az egyik az évtizedekkel ezelőtti bánya, a mellette levő pedig a mai kőfejtő. A hegy fogyatkozásait látva megkérdeztük, vajon mennyi idő alatt tűnik el teljesen a Csódi-hegy, meddig lehet itt még bányászni? Knáb Mihály tájékoztatása szerint számítások alapján kimutatták, hogy a mainál intenzívebb bányászat mellett még 400 évig használható a dunabogdányi kőbánya. 234