Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Néprajz - I. Sándor Ildikó: A dunabogdányi kőbányászat és kőfaragás néprajzi vonatkozásai

I. SÁNDOR ILDIKÓ (Ferenczy Múzeum, Szentendre) : A DUNABOGDÁNYI KŐBÁNYÁSZAT ÉS KŐFARAGÁS NÉPRAJZI VONATKOZÁSAI A kőbányászat gazdasági, társadalmi háttere A Pilis hegység környékén alig van olyan falu, ahol a környező hegyek valamelyikében ne volna valamilyen — kisebb-nagyobb — kőfejtő. Mégis legjelentősebb közülük a dunabogdányi Csódi-hegy bányászata, amely néprajzi szempontból is figyelemre méltó. A bányászatnál használt munkaeszközök; a bányamunkásság és a hagyományos földművelés aránya és egymásmellettisége ; valamint a falu népi építészetében jelentkező faragott kőemlékek mind felhívják a figyelmet közelebbi vizsgálatra. Dunabogdány a szentendrei Duna-ág mentén a Duna jobb partján fekszik. Jellegét tekintve az országút mentén hosszan elnyúló falu párhuzamos keresztutcás és a Pilis hegység ÉK-i lejtőin halmazos települést mutat. A szalagtelkes beépítésű telkeken fésűs elrendezésben állanak lakóházai.

1 Az 1626-—29-es években a helység még a református hitet követte. A török hódoltság alatt nem pusztult el. 1720—21-ben mindössze 19 család lakta. Ebből magyar nevű 16, szlovák nevű három.

2 Népessége a XVIII. század közepén gyarapodott német telepesekkel.

3 Az első magyarországi népszámlálás alkalmával (1784—1787) már 268 házban 311 család élt. A jogi népesség 1554 fő volt.

4 1930-ra kétszereződött meg a lakosság. 3095 lakó közül 1009 magyar, 2078 német, 6 horvát, egyéb 2. Összesen 555 lakóháza volt a falunak.

5 A lakosok nemzetiségi aránya lényegében a mai napig megmaradt. S bár nincs egyetlen lakos sem, aki ne magyarul beszélne, a német szavak sorra előjönnek a néprajzi terminológiákban. A községhez tartozó kőbányát valószínűleg már a római korban használták. Erre utalnak a község határában lévő római tábor falmaradványai, őrtorony maradványai.

6 Később az 1700-as évek közepe táján a faluba érkező telepesek révén éledt újjá a kőbányászat, melynek folytatását vizsgálhatjuk lényegében ma is. A múlt században azután a bányászat egészen nagyiparivá fejlődött a Duna-szabályozáshoz szükséges sok kő, a partok kikövezése, a főváros rakpartjainak, utcáinak kövezése és a különböző hidak építése következtében. Ekkor indult meg intenzívebben a Csódi-hegy trachitjának bányászata. Ez a lendület a falu fejlődésén is lemérhető. A hegy külön geológiai érdekesség. Nem más, mint egy kitörésében megakadt vulkán, amely csak megemelte a föld kérgét, de megrekedt a rétegek között. Az ilyen föld alatti, lencse alakban megmerevedett kőzetet lakkolitnak nevezik. A Csódi-hegy kialakulása is ilyen lakkolit keletkezésére vezethető viszsza.

7 Kőzete zöld trachit. Alapanyaga érdes, tömötten likacsos, sötét szürkészöld229