Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Régészet - Balanyi Béla: A Nagykőrös határában 1879-ben és 1894-ben folytatott ásatásokról

öreg János ismertetése: „A múlt év október havának elérkeztét némi izgalommal vártuk Nagy-Kőrösön. Ekkorra ígérkeztek ugyanis hozzánk az ősrégészeti társulat küldöttei, a kikkel együtt a határunkban elszórva levő nagyobb halmokat szándékoztunk megásatni. Fontos fölfedezéseket vártunk munkánk után, mivel a kutatásra kitűzött helyeken már annakelőtte is számos érdekes tárgyat hozott napfényre a véletlen; mennyivel gazdagabb eredménynek kelle hitünk szerint a tervszerű eljárást jutalmaznia. Az ásatások vezetésére leérkezett küldöttség oly egyénekből állt, a kiknek neve elég biztosítékot nyújtott arra nézve, hogy ha kellő erő bocsáttatik rendelkezésükre, a sikert előre is biztosnak tartsuk. A budapesti küldöttek, dr. Hampel József, dr. Pulszky Károly, dr. Thallóczy Lajos és Wagner János csakugyan meg is érkeztek, s hozzájok csatlakoztak városunkból dr. Tóth Mihály és Losonczy László tanárok, Szentpétery Károly városi főmérnök s alulírott. A város Póka Károly főpolgármester úr buzgalma folytán, jelentékeny munkaerőt — a tíz nap tartó ásatás folyama alatt naponként 30—40 kézi, s 4—5 igás napszámot — bocsátott rendelkezésükre, s hogy a munka serényen és fennakadás nélkül folyjon, ügyes csendbiztosát Dajka Sándort bízta meg a munkások fölötti rendelkezéssel. Vidám és szép reményekkel indultunk hát meg legelőször is a várostól délnyugotra fekvő Szerhalom, vagy mások szerint Szőrhalom ásattatására. Kedélyünket nem ronthatá el az a permeteg eső, melyben az első kapavágásokat megkezdtük. Alig haladtunk árkunkkal egy-két lábnyira, már is a siker első jele, egy porladozó ember koponya csörrent meg ásónk alatt s az idő is, mintha biztatni kívánna, borongásból derültre változott. Ettől fogva szép őszi napfénynek örvendhettünk egész vállalatunk befejeztéig. Korán örültünk a sikernek. A koponyát az ,Egyetértés' hozzáértő tudósítója Szukács József, daczára hogy vele semminemű ércztárgy nem találtatott, nagyon is újabbkorinak ismerte föl. Munkánk további folyama csakhamar arról győzött meg, hogy itt, az egész halmon köröskörül négy-öt sorban fekvő halottakról ítélve, újabbkori temetővel van dolgunk. A halom közepén ráakadtunk a templom vagy kápolna alapfalaira is. E temetőben kétségkívül valamely rég elpusztult község lakói pihennek. Azonban sem a történet, sem a hagyomány nem emlékezik arról, hogy itt valaha község lett volna. Átalában határunk minden nevezetesebb halma ily régi temető nyomait mutatja, a miből azt gyaníthatni, hogy a tatár és török dúlások korában az alföldnek ma népes városokba tömörült lakossága számosabb községbe lehetett szétoszolva. Az első két napi sikertelen munka nem hűtötte le vérmes reményeinket. Itt különben sem sokat vártunk, hanem annál többet ígért a törteli Czakó-halom, a mely körül találtatott a múlt évtizedben a nemzeti múzeum birtokában levő ama nagy bronzedény, mely a népvándorlási kor érdekes maradványa.

35 Magok a puszta birtokosai, a Thurzó urak is, kíváncsiak voltak működésünk eredményére, mert nem hitték, hogy a honnét oly nagy bronztárgy került elő: ott egyéb értékes holminak is ne akadjunk nyomába. Azonban reményünk balul ütött ki, mert e halmon is csak a szőrhalmihoz hasonló temetőt s templom-alapfalakat fedeztünk fel: Ércztárgynak még csak színe világát sem láttuk. Még itt is vigasztaltuk magunkat. Róma sem egy nap alatt épült. Hisz hátra van Tetétlen és Tetétlenen a hazánk koszorús költője által megénekelt Árpádhalom. (A haza nagy költőivel keveset törődő köznép biz azt fájdalom mai napig is, a keresztelő daczára, Pengyomnak nevezi.) Ha sehol nem is, itt kell valamire akadnunk; mert nemcsak az ábrándozó költő, hanem a komoly krónikás, a Névtelen jegyző szerint is, Árpád apánk sátra e szép halomra volt fölfeszítve.

36 Hejh! ha valami ősmagyar leletre találnánk azon a szent helyen, melyet a nagy honalkotó lábai tapostak!

37 A halom mai szerencsés birtokosa Valkó Pál úr, kinek a halom tetején levő vendégszerető házában ütöttünk éjjeli tanyát, a kedélyes esteli mellett, váltig is biztatott ezzel. Állítását egy bemutatott, kétségkívül magyaros, galambtojás-nagyságú és alakú, régies mívű ezüst gombbal is bizonyítá, melyet fundamentum-ásás közben itt találtak. Ugyanő említette, hogy egy istállója beszakadt talaja alatt oly mély üreg terül el, melynek fenekét petrencze-rúddal sem érték el;

38 s a melyben egy véletlenül beesett csibe, csipogásáról ítélve, messze elbarangolt. Alig vártuk, hogy virradjon s munkához foghassunk. Azonban itt is keserű csalódás lett osztályrészünk. Mert a hegynek Valkó Pál által bírt része lakház, szőlős és gyümölcsös kertek, s gazdasági épületekkel van borítva. Ezeket tehát nem rombolhat-