Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Néprajz - Novák László: Halottkultusz és fejfatípusok Albertirsán

mélyebb fekvésű térszínét rét borítja. Vízfolyással ma is rendelkezik, a Gerje patak viszi a környező területről összegyülemlő vizet a Tiszába. E területen a rét és erdő vonalán fontos útvonal húzódott régidőtől fogva, amely az alföldi részek és a Pesti-síkság között teremtett kapcsolatot. Nem véletlen, hogy már az Árpádházi királyok idejében számos település keletkezett e völgysík peremén. E települések sorában foglal helyet Albertirsa is, amely Budapesttől ötven kilométerre délre, Cegléd közelségében, a dombvidék nyugati s a homoksíkság keleti peremén húzódik meg Tápióbicske, Tápiószentmárton, Pilis, Ceglédbercel és az egykori Dános- és Mikebuda puszta tőszomszédságában. Albertirsa története két község: Alberti és Irsa történetéből tevődik össze. E két önálló települést csupán 1950-ben egyesítették közigazgatásilag, a közöttük levő távolságot ekkor már csupán utcaszélességben lehetett kifejezni.

9 Mindkét község megtelepülésének ideje a XIV. századra vezethető vissza: Albertit ebben az időszakban az Albertiek birtokában találjuk, s 1407-ben már Irsával együtt az Irsayak tulajdonát képezi, mely birtok jogot Luxemburgi Zsigmond erősítette meg.

10 A török dúlás e falvakat sem kímélte meg: a Buda felé vonuló hadak felmorzsolták népességüket, s fokozatosan elnéptelenedtek. Az 1690-es népességösszeíráskor már az elhagyott helységek között említik Albertit és Irsát.

11 E pusztafalvakat ebben az időben Nagykőrös bérelte az egri káptalantól.

12 Az elnéptelenedett vidék életében a XVIII. század elején végbement nagyarányú telepítési hullám döntő változást hozott. Albertira és Irsára Felvidékről jöttek az evangélikus szlovákok. Bár az irsaiak 1703 körül érkeztek Irsay Ferenc hívására, egyházukat 1713—1714 táján szervezhették meg, míg az albertiek 1711-ben létesítették anyaszentegyházukat.

13 Számunkra mindezekből legfontosabb, hogy az Albertirsára telepített szlovák lakosság evangélikus. A szomszédos Pilis községet hasonlóan Felvidékről telepített evangélikus szlovákok lakják, s az Albertirsától távolabb fekvő helységeket — Bénye, Káva, Péteri, Maglód stb. — szintén. A bényei szlovákság Albertivel egyidőben települt, de a rokonsági kapcsolatok nem utalnak arra, hogy egy helyről érkeztek volna.

14 Érdekes viszont, hogy az irsaiak még századunk elején is tartották a rokonságot a kávaiakkal. Irsán az eredetileg román stílusban épült katolikus templom a faluval együtt elpusztult. Romjait istállónak használták a betelepült szlovákok, majd 1746-ra a lassan gyarapodó katolikus kisebbség templomként újjáépítette.

15 Az evangélikusok 1722-ben imaházat állítottak fel. Vallási üldöztetésük miatt csak II. József türelmi rendelete után, 1801-ben építhették fel templomukat. Az albertiaknak korábban, 1778-ban sikerült templomukat felemelni.

16 A zártabb etnikai egységet alkotó alberti lakosság túlnyomó többségben evangélikus, míg Irsán az ágostai hitvallásúak mellett nagyszámú a katolikus lakosság, de képviselteti magát a református és baptista vallás is.

17 A reformátusok templomukat, a baptisták imaházukat 1909-ben építették. A középkori irsai temető a katolikus templom körül helyezkedett el. A templom falában a falu előkelő családjai temetkeztek, míg a lakosság a templomot körülvevő sírkertben.

18 A templom körüli temetőt az újjátelepedés után is valószínűleg használták a katolikusok. A templom falába 1871. július 20-án bibithi és legendi Horváth Kálmánné, szül. bodonyi Kajtár Franciskát temették utoljára. A templom körüli sírkertbe feltehetően a XVIII—

XIX. század fordulójáig temetkeztek utoljára, bár találunk még 1858-ban állított síremléket is. Ezt Kajtár Bodonyi Ágoston emeltette megboldogult felesége, sztregovai Madách Erzsébet emlékére. 204