Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)
Régészet - Balanyi Béla: A Nagykőrös határában 1879-ben és 1894-ben folytatott ásatásokról
de a mely legfeljebb a 15-ik századból maradhatott fenn s nagy valószínűséggel pusztai templom lehetett, a környéke pedig temető. 20 A többi halmokban épen semmitsem. Annál érdekesebb volt a tetétleni pusztai Kupay Zsigmond úr birtokán 21 egészen sík földön történt ásatás eredménye; e helyre egy tanyai ember tette figyelmessé a kutatókat, mint a hol az eke több alkalommal vetett föl kisebb nagyobb edénydarabokat. Az ásók alig fogtak munkához s már néhány ásó nyomnyira, egy ép urnát (hamvveder a melybe a holtak elégetett hamvait helyezték el) találtak, ezt csakhamar követé a második, harmadik és így tovább, úgy hogy még akkor nap mintegy 16 drbot találtak. Az edények mindegyike ép s az eddig találtak között mondhatni a legdíszesebbek alakra nézve megegyeznek a múlt évben Tószeg környékén talált urnákkal s azokkal együtt az újabb kőkorból maradtak fenn, s így mintegy 3000 évesek lehetnek. 22 Az urnák egyikében egy szép bronz vésőt is találtak. E lelet miután rendkívül fontos s nagy értékkel bír: az ásatás a nemzeti múzeum költségén a jövő héten is folytatni fog. Az urnák egyik legszebb példánya a főiskola régiségtárában helyeztetik el, a többit a nemzeti múzeumba viszik fel. A kutatók tegnap szombaton a Földvárt ásatták s miután a késő estig nem nyertünk az eredményről értesítést, azt a jövő számban tesszük közzé." 23 Két ismertetést közöltek a lapok a nagykőrösi ásatásokról. Az egyiket a „Pesti Napló" hozta le és ezt a „Nagy-Kőrös" Is leközölte, 24 a másikat pedig a „Vasárnapi Üjság" 25 , mindkettőnek a címe: „Nagy-kőrösi ásatások." Érdemes mindkettőt egész terjedelmében ismertetni. Wagner János ismertetése a korábbi, de ez is csak népszerűsítő, öreg Jánosé bár későbbi, de életízűbben adja elő a mondanivalóit. Wagner János az alábbiak szerint ismertette a nagykőrösi ásatásokat: „Amaz erődítési vonalak háta mögött, a melyeket a Szer, Czakó, Erzsébet-, Mák-, Asszony- és Látóhalmok képeznek, a Nagy-Kőrös határában fekvő Tetétlen és Földvár alkotják a góczpontokat. 26 Maga azon geographiai helyzet, hogy a nevezett hét halom az egész táj fölé magasan kiemelkedik és hogy vízzel ingoványnyal vannak körülvéve, utalhatta az őskor lakóit arra, hogy eme, minden tekintetben védett pontra tömörüljenek. És csakugyan úgy magán a halmokon, mint környékükön nagy mennyiségben jönnek elő az emlékek, a melyek ama népnek nyomára vezetnek. Mind a két vidéket durva, vastag cserépdarabok és égetett csonthulladékok borítják. Tetétlenen találtam egy nagyobb edény kihajló párkányának darabjait, a melyeken kétségbevonhatatlanul betűk vannak bemetszve. 27 Vezettetve a cserépdarabok és a földmívesek útbaigazításai által, okt. 30-án, — nem elégedve meg többé a felületen talált töredékekkel, a Tetétlen pusztán kezdtünk ásatni. 28 Alig fordítottak fel egy néhány ásó földet és már megkoppant az első hamvveder. Tehát alig egy vagy másfél lábnyi mélyen voltak a föld színe alatt; és épen ez volt az oka, hogy szántás alkalmával a külső nagyobb edényeket már mind összetörte az eke. Az először napfényre került edények durva, gyengén égetett agyagból voltak, csaknem minden díszítés nélkül. Először találtatott egy nagy, 2 és fél láb magas edény. Ennek a szája le volt borítva tállal, melyet eltávolítván a földdel színig telt edény öbléhez jutottunk. A földet gondosan eltávolítván, mintegy a közepe táján egy vagy két kis bögrét találtunk, a melyek szintén földdel és csonttörmelékkel telvék. Ez alatt azután apróra égetett emberi csontok tölték meg az edény fenekét. Kisebbnagyobb különbséggel a fentebb leírt rendben jönnek elő a többi urnák is. Tovább haladván az ásatásokkal, később szépen díszített darabokra is akadtunk. Különösen volt egy kétfülű nagy urna, a melynek belsejében egy felette szép tállal leborítva, egy oldalán öt csücskével és körökkel díszített kis bögrét találtunk. Maga a leborított tál öt domborúan kiemelkedő körkörös díszítményre oszlik, a melyeknek közepéből egy csücske nyúlik ki. Fémnek még mindig nem volt semmi nyoma. Eddigelé hajlandó voltam e telepet új kőkori hamvveder-temetőnek tartani. Még most csak koczkáztatom e véleményt. — Nem változtatott nézetemen azon körülmény sem, hogy végre valahára a felbontott 24-ik ily urna fenekén a csontok alatt egy hosszúkás kis bronz vésőt találtunk. Ez volt az eddigelé felbontott 40 hamvvederből az egyetlen ércztárgy. 2* 19
