Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Néprajz - Szilágyi Miklós: Halászat a Cegléd környéki kisvizeken

5. kép. Tapogató (Fotó: Apati-Tóth Sándor) Az analógiák — korántsem teljességre törekvő — felsorolása után válaszolhatunk az előzetesen megfogalmazott kérdésre: jellemzőek-e az archaikus, primitív eszközök és módok a Cegléd környéki kisvizek halászatára? Jóllehet az „archaikus" és a „primitív" rendszerint szinonimaként jelenik meg, ha a néprajzos a népélet egyes jelenségeit minősíti, ez esetben el kell különítenünk e jelzőket. Mert: „primitívek" ezek az eszközök abban az értelemben, hogy a magyar halászat eszközkészletének legegyszerűbb, legkevésbé munkaigényes, legolcsóbb részét jelentik. Mind elkészítésünk, mind használatuk minimális szakmai ismeretet kíván. De nem „archaikusak", nem korábbi korszakok halászati technikájának „élő kövületei". A hálóvarsa, hálótapogató rohamos térhódítása (a vesszővarsa, vesszőtapogató háttérbe szorulása) századunk elején kezdődött a tiszai halászatban is.

31 Orvhalászaink tehát sokkal inkább a halászati technika újabb, „modern" eszközei közül válogatnak, mert ez a „praktikusabb", a tilosban dolgozó halásznak alkalmasabb. 183