Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)
Néprajz - Szilágyi Miklós: Halászat a Cegléd környéki kisvizeken
N. 62. 80. 1. — Húzós háló, húzóháló Szerkezete azonos az N. 62. 56. 1. ltsz-ú hálóval. A rudat lécdarab pótolja. A súlyozás 7 db szabálytalan formájú ólomdarab és középen egy anyacsavar. Török József (Cegléd, Kálvária u. 2.) készítette és használta. Méretek: a rúd Hí: 120 cm, H2: 125 cm; a háló kifeszített állapotban H: 235 cm, Szí 95 cm, Sz 2 : 100 cm, a hálószem 2X2 cm. N. 63. 8.1. — Húzóháló, kisháló Szerkezete azonos az N. 62. 56. 1. ltsz-ú hálóval. A rúd hiányzik, ezt alkalmilag vágta és kötötte rá használója, Török József, aki 1947—1962-ig halászott vele. Méretek: a háló kifeszített állapotban H: 135 cm, Sz: 110 cm, a hálószem 2 X 2 cm. N. 62. 79.1. — Varsa (2. kép) Vékony zsinegből kötött, sűrű szemű, 4 fűzvessző karikára felszedett, egybebújós háló varsatest, melynek szájához — a legnagyobb karikához — V alakban két hálószárny csatlakozik. A varsatest csúcsa összehúzó madzaggal zárható. A szárnyak alsó szegélyén 4—4 db ólomsúly van ráverve. A kiszúráshoz szükséges rudak hiányoznak, ezeket alkalmilag kötötte rá használója. A varsával az N. 62. 80. 1. ltsz-ú húzós hálóval együttesen halásztak. Készítője és használója Török József. Méretek: a varsatest H: 62 cm, a karikák Át: 28 cm, Á 2 : 37 cm, A3: 43 cm, A4: 50 cm, a bebújó H: 20 cm; a szárnyak Hí-: 175 cm, Szí : 55 cm, H 2 : 180 cm, Sz 2 : 60 cm; a hálószem 1,6 X 1,6 cm. A húzós hálóval és varsával való halászathoz két ember társult. Hátizsákban elrejtve vitték ki a szerszámokat, a rudakat a helyszínen kötötték rá. A rúddal való felszereléskor úgy kellett beállítani a hálót, hogy „legyen egy jó nagy öble". Ennek jelentőségét így magyarázta adatközlőnk: „Az öbölnek hátul kell lennie. Ha belemén a hal, akkor nem tud mingyá kiugrani. A hal nem gabalyodik bele, csak visszafordul. De ha nagyobb halat veszek észre, akkor felkapom, akkor nem tud visszaugrani. De ha egyenes a háló, akkor mingyá mén vissza. így az öbölből nem tud kiugrani." A csatornák olyan szakaszát keresték, amely nem volt hínáros, gazos, mert csak ott lehetett egyenletesen húzni a hálót. A gazban elakadtak az ólmok, szakadt a háló. Egy tisztás helyen vízbe tették a varsát: két szárnyát a víz szélén egy-egy karóval kiszúrták, a varsatestet pedig hátrafelé kihúzták, karóhoz kötötték, hogy a két szárny V alakban, a varsatest feszesen álljon a vízben. Mintegy ötvenlépésnyire a varsától vízbe gázoltak, és a rekesztékkel szembe kezdték vontatni a húzóhálót. Egymással félig szemben lábolták a vizet, miközben egyik kezükkel a víz alatt, másikkal a háló fölötti részen markolták a rudakat. Az ólmok a fenéken csúsztak, így zavarták fel a halat. Mikor észrevették, hogy mozdul valami, kissé megemelték a rudakat, s a háló öblében vergődő halat megragadták a kopoltyújánál, majd a nyakukban lógó tarisznyába tették. A megzavart halak a varsa felé menekültek, ahol a szárnyba ütközve bebújtak a nyíláson, s onnan nem találták meg a kiutat. Amikor a varsaszárnyig értek, letették a húzóhálót, összefogták a szárnyakat, kivitték a partra, majd a csúcsát leeresztve a bebúj ón rázták ki belőle a zsákmányt. A szerszámokat a parton kiterítve szárították használat után. Szükség esetén egy ember is ráhúzhatott a varsára a húzóhálóval (ennek rövidebb változatát kishálónak is emlegette adatközlőnk). „Amikor egyedül halászok, a nyakamba van akasztva a közepe (a nyakán átvetett kötél segítségével tartja a háló felső szegélyét), két ódalrú meg kiteszem a kishálót. Tehát a kishálót saját magam előtt tolom a vízben. Űgy hajtom neki a varsának a halat." 178
