Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Történelem - Sz. Bányai Irén: A „parasztirattárak” jelentősége az újkortörténeti muzeológiában

kében, s milyen szervezetekhez volt kötelező — presztízsokokból — a kapcsolódása. A paraszti tudatot vizsgálva legelőször az a kérdés merül fel, hogy miért őrizték a parasztcsaládok ezeket az iratokat. Abból kell kiindulnunk, hogy az iratokat fontosnak tartották. A hivatalos iratoknál nyilvánvalóan a gazdasági érdekből következik a fontosság, hiszen az ingatlan és ingó tulajdonhoz való jogukat igazolhatták ezekkel, illetve eleve kivédhették a hivatal „packázásait". Az iratok másik, a gazdálkodás szempontjából indiferens csoportjának megmaradása viszont nem magyarázható az érdekkel. A „fontosság" érzését csakis szubjektív — tudati — okok indokolják. A szubjektív tényezőknek köszönhető, hogy minden „parasztirattárnak" van valamilyen egyéni jellege, karaktere. Az, hogy ki mit tart megőrzésre érdemesnek, árulkodik az illető szellemi színvonaláról, a világról alkotott véleményéről — egész egyéniségéről. S mivel általában nemzedékeken át gyarapodó iratkötegekről van szó, nem is egy ember, hanem a család, sőt nemzedékek érzelmi és gondolatvilágának hordozóivá is válnak a megőrzött iratok. Tanulságosan körvonalazható pl. a paraszti történeti tudat a megőrzött újságok, brosúrák, helytörténeti tanulmányok segítségével. Ezeket a dokumentumokat nyilván azért őrizték meg, hogy az elkövetkező generációnak elmondhassák, megmutathassák, hogy mik történtek egykoron. Ha egy családnál fellelhető régi újságokat végiglapozzuk, azonnal kiderül, hogy nem véletlenül maradtak meg éppen ezek az újságpéldányok. Szerencsés esetben a nagy eseményeknek, sorsfordulóknak szinte a kronológiája állítható össze. Ferenc Ferdinánd meggyilkolásáról, az első világháború kitöréséről, az őszirózsás forradalomról és a Tanácsköztársaságról, Hitler hatalomra jutásáról, a Szovjetunió megtámadásáról s a felszabadulás utáni eseményekről, a magyar alkotmánytervezetről, az 1956-os ellenforradalomról, Gagarin űrrepüléséről stb. tudósító újságpéldányok aligha véletlenül maradtak így együtt.

28 A megőrzője fejlett történeti érzékkel rendelkezett, tudatosan nyomon követte a szűkebb haza és a nagyvilág eseményeit — következtethetünk. Az ilyen egyéniség persze kivétel. Az azonban igen gyakori, hogy ceglédi eseményekkel kapcsolatos dokumentumokat (helytörténeti dolgozatokat, a ceglédi „százas" küldöttséggel, a Kossuth-kultusszal kapcsolatos újságokat, meghívókat) megőrizték. Persze ezek hiánya is árulkodó lehet, hisz a történeti tudat gyengéit leplezi le. 6. Az elmondottakat a figyelemfelhívás igényével fogalmaztuk meg. Korántsem merítettük ki a parasztirattárak kínálta lehetőségeket, csupán példákat idéztünk. De nem is a feldolgozás, elemzés a legsürgetőbb. Bevezetőben utaltunk arra, hogy mindinkább pusztul ez az iratcsoport. Eddig is azért maradhattak együtt a parasztirattárak, mert tkp. sohasem selejtezték tudatosan, megkülönböztetve a fontosat a kevésbé fontostól, hanem vagy őrizgették, vagy az egészet tűzbe vetették. Manapság ez utóbbi sors vár minden iratcsomóra, hiszen ma már gazdasági érdek sem óvja meg őket. Gyűjtésük és múzeumi megőrzésük tehát a legsürgetőbb! A múzeumok természetesen nem most kezdik gyűjteni a paraszti iratokat. Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy sok ilyen iratcsomó múzeumba került már. Hogyha e figyelemfelhívással sikerült még fokozottabban ráirányítani a figyelmet a „parasztirattárak" jelentőségére, elértük célunkat. A múzeumok gyűjteménye — mind a történeti kutatás, mind a kiállítás szempontját figyelembe véve — csak gazdagodik azáltal, ha mind több „parasztirattárat" sikerül megóvni a pusztulástól. 169