Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Történelem - Sz. Bányai Irén: A „parasztirattárak” jelentősége az újkortörténeti muzeológiában

maradt. Jog szerint maradt a tulajdonában, hiszen ő volt e társulat utolsó lajstromos gazdája. Ha a lajstromkönyvet érintetlenül megőrizték volna, beilleszthető lenne a levéltári rendbe. Csakhogy üres lapjait a család — 50 éven át — továbbra is használta, így az eredeti funkcióját elvesztve, családi „gazdasági napló"-vá alakult át. Vagyis megszűnt „hivatalos irat" lenni, beilleszkedett a családi-paraszti irattárba. A lajstromkönyv ilyen átformálódása számos tanulsággal szolgál, ezért alkalmas arra, hogy ezen a példán mutassuk be a paraszti irattárakban fellelhető, a „hivatalos" és „családi" iratanyag határterületén állcTiratok jellegét. Először a lajstromkönyv hivatalos részét vizsgáljuk meg. Az Alszegi Társulat az egy gulyához tartozó szarvasmarhák pásztorlásának megszervezésére alakult gazdaközösség volt. Megszerveződéséről tudjuk, hogy 1789-ben „a Tanács elvégezte, hogy a gujabeli Marháknak Örizése végett a város három részre szakasztassék, és ki-ki csak oda verheti marháját, ahová tartozik".

5 Az ekkor kialakított egyik gulya volt az ún. „alszegi" (a „felszegi" és a „kis" gulya mellett). Az alszegi gulyáról egy 1797-es adat is tanúskodik, mely szerint 700 marhát hajtottak erre a gulyára.

6 Az alszegi gulyás béréről korábbi, 1793-as adatunk van.

7 A három gulya a közlegelő felosztásáig létezett. A legelőelkülönítési egyezség „a ceglédi királyi közalapítványi uradalom és Cegléd mezőváros volt úrbéres lakosai és kiváltságosai között még 1859. év december 7-én létre jött," és a legelőfelosztás 1864-re be is fejeződött.

8 Lajstromkönyvünk a társulat utolsó hat esztendejét dokumentálja. Azt — sajnos — nem tudjuk, hogy csak ekkor kezdtek-e lajstromkönyvet vezetni, vagy a korábbi, betelt könyv helyett kezdtek újat, de nem is tekintjük feladatunknak a társulat egész történetét végigkövetni. Ez a ceglédi állattartás majdani kutatójának feladata lehet. Mi — a legfőbb tanulságok felsorolásával — csupán adalékokat szolgáltatunk a ceglédi állattartás megismeréséhez. A bekötött, gerincén „Az Alszegi Betsületes Gazdaság Lajstroma — készíttette Szúnyog Pál 1857 június 4-dik" feliratot viselő, eredetileg valószínűleg 200 lapos (több lapot kivágtak, jelenleg 168 lapos), 40,5 X 13,5 cm méretű könyvet a készíttető Szúnyog Pál kezdte vezetni, akit a gazdatársak az 1857. évre „lajstromos gazdának" választottak. Ez a megbízás — mint a későbbi bejegyzésekből kiderül — egy évre szólt: évenként más gazda vitte tovább a társulat ügyeit. Megkíséreltük a lajstromos gazda kiválasztásának szempontjait kibogozni. Az írni-olvasni, számolni tudás feltétlenül döntő volt, hiszen pontos jegyzéket kellett vezetnie a társaság tagjairól, feljegyezve a gulyára hajtott állatok számát is, hiszen neki kellett beszednie az állatszám után a „becsületes gazdaság" pénztárába a közösen megállapított marhabért. Az egy „egészállat" számra kivetett marhabér ebben az időben 40 krajcár és 1 váltóforint között mozgott.

9 A beszedett összeg fedezte a társaság közös kiadásait. Az év végi elszámolás 6—7 főből álló testület előtt történt; e gazdák az egész társulatot képviselték. Az anyagi és erkölcsi felelősség miatt csak becsületes, megbízható embert tarthatott alkalmasnak a társaság erre a pozícióra. Szervező és ellenőrző képességgel szintén rendelkeznie kellett, hisz a gulyásfogadás, a bikateleltetés elintézése, a gulyakút rendben tartása is feladata volt. Felmerülhet, hogy vajon a vagyoni helyzet — ez esetben a gulyára kerülő állatok száma — meghatározó jelentőségű volt-e. A lajstrom átnézése után válaszunk nemleges, a lajstromos gazdák korántsem a legtöbb állattal rendelkezők közül kerültek ki. Annál egyértelműb164