Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Történelem - Alföldi Vilma: Vác munkásmozgalma I.

Braun Amália újpesti jutagyári munkásnő felolvasást tartott. Felszólította a munkásnőket, hogy alakítsanak szocialista egyesületet, s álljanak a proletariátus mellé."

50 Az 1905-ös év legnagyobb sztrájkja a kötő-szövő gyárban robbant ki 1905. május 10-én. A sztrájkot közvetlenül az robbantotta ki, hogy az igazgatóság két munkásra — Brunnernéra és Fövényesire — a megengedett-40 fillérnél jóval nagyobb pénzbírságot rótt ki. Később pedig azzal az indokkal, hogy a munkájuk nem megfelelő, elbocsátották őket. Követelték, hogy az igazságtalanul elbocsátott két munkást vegyék vissza, s a gyár összes dolgozóinak bérét emeljék 15%-kal. A munkások sztrájkőrséget állítottak fel, s ezzel sikerült megakadályozni a sztrájktörést. Egy röpiratot bocsátottak ki, mely híven tükrözi szomorú helyzetüket. A röpirat: „Vácz város közönségéhez! Mi, akik a munka rabszolganői és rabszolgái vagyunk, kiknek életfenntartásukért keserves küzdelmet kell folytatniok, fordulunk a nagyközönséghez, hogy jogos küzdelmünkben, amelybe az igazgatóság minden igaz ok nélkül belekényszerített, támogassanak. Űgyis tudják, hogy helyzetünk az összes munkásnők helyzeténél 40%-kal rosszabb, fizetésünk még az éhség megszüntetésére is elégtelen, mert legtöbb munkásnő csak 50—60 "fillér bérért kénytelen dolgozni s csak évek múltán érhet el egy korona, a legritkább esetben egy korona hatvan fillért, évenként vagy két évenként öt fillér javítással. Az akkordban dolgozó munkások helyzete még sokkal rosszabb, mert a munka elkészítéséhez az anyagot, a cérnát s a gépekhez a tűt a saját keresetükből vonják le s fizettetik meg, még a kintlevő áraknál is 15 s 30%-kal magasabban, s erre rámegy napi keresetüknek a fele. Ezekhez járul a művezetők goromba, embert meg nem illető bánásmódja is a munkásnőkkel, nagyon sok esetben a tettlegességet is használják. A munkatermet évenként ki sem szellőztetik, megfosztanak bennünket az élet fenntartásához legszükségesebb s a legolcsóbb kelléktől a friss levegőtől is. Sérelmeink orvoslását kérő magyar szavunkat az államilag segélyezett gyár igaz hazafi igazgatója „marsch hinaus"-szal nyomja el. Nyomorult keresetünket mindig igaztalan büntetésekkel rövidítik meg, aminek hovafordításáról mi munkások semmit sem tudunk. Most folyó küzdelmünket pedig a rendőrséggel karöltve, eddig soha nem ismert erőszakkal igyekszik elnyomni. A békéltető tárgyalásokon hallani sem akarnak nyomorult helyzetünk javításáról, dús asztalukról részünkre még morzsát sem akarnak juttatni. Bízunk a nagyközönség igazságszeretetében, hogy bennünket, akik itt születtünk, s akiknek ez a föld, ez a város mindenünk, most nem hagynak majd koldusbottal kezünkben hazátlanul, faluról falura vándorolni, éhező családunk, szeretteink hátrahagyásával. Küzdelmünket a végletekig folytatjuk, számítunk a közönség s munkástestvéreink anyagi s erkölcsi támogatására. A sztrájkoló munkások Segélyeket nyugtáz Natkai Júlia, Vásártér 22. sz." Az erősen jobboldali, klerikális Váczi Közlöny megkongatja a vészharangot. „Meg vagyunk mi arról nagyon jól győződve, hogy ezt a mi józan leányaink nem a maguk feje után cselekedték, itt alattomos izgatóknak kellett a talajt már 154