Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Történelem - Balogh Sándor: Egy abonyi köznemes gazdálkodása a reformkorban

egy értékes írásunk. A rendkívül feszült politikájú években van idő, mikor a város kasszájában egy fillér sincs. Megmaradt elszámolásából tudjuk, hogy saját pénzéből előlegez a legfontosabbakra előbb 259 f, — majd 236 f-nyi összeget.

65 íme, ha a közbaj hívja, az élre áll — ha dolgát elvégezte, visszavonul. Szót kell ejtenünk arról a mindenkivel szemben megnyilvánuló rendkívüli közvetlenségről, ami a mindenkire kötelező munkafegyelem mellett a családi szellem törvénye volt. A 48-as eszme kapuján belül élt. Innen hozza Ferenc fia is az első irányt szabó hatásokat, amivel Arany és Petőfi népies irányzatában a népies próza szépmívese lesz. De éppen ilyen bizonyos, hogy gazdálkodásának jó mozzanatai sem álltak meg udvarháza garádjainál. Nagyobb szaktudásának végrehajtói a pusztagazda, jobbágyai és cselédei voltak. Ezek között is voltak született jó érzékű gazdák, juhászok, akik a jobbat hazavitték, és kicsiben tovább csinálták. Egy példát hadd idézzünk. Cseri Sámuel, a kálvinisták zsellér harangozójának 10. gyermeke, Márton Lajos virágkorában volt suttyó legény. Maga a nádtetőknek, sárfalú parasztházaknak lett a mestere. Biztos, hogy jó néhányszor megfordult a Mártonudvarházban. Mikor ez a nyitott szemű zsellérember már pár hold földecskéjét munkálta az „ugar"-korban, így oktatta István fiát: Fiam, háromszor szánts, — egyszer vess! Ebben az egykorúan ultramodern gazdálkodási szemléletben azonban Márton Lajosnak az őszi szántása is benne van, aminek hatásfokát évről évre megfigyelhette ez a zsellérfiú. Az oktatott István gyerek élete alaptörvényévé tette az apai bölcsességet és sokak mosolygása közben a századforduló mintagazdájává lett.

66 Természetesen nem az eredményeket, hanem a hagyományt bontó módszert mosolyogta le a konzervativizmus. így lett egy abonyi köznemesi udvarház a saját korának sokrétű jó kovásza. Azzal adjuk át ezt a feldolgozást a nyilvánosságnak, hogy honismereti vonatkozásában nemcsak egy község, hanem Pest megye egészének forrásfeltáró törekvését is szolgálja. JEGYZETEK 1 Vö. Pest megyei Levéltár (Pml.) : Nagy Abony Mező Város Urbáriuma — és Galgóczy K., Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye Monographiája, Bpest. I—III. 1876—77. I. 83; III. 226. Márton Lajos gazdasági naplója családi hagyatékból: Márton Lajosné, Rakovszky Ida leszármazottja — Dr. Harry Györgyné (Bp. XV., Nagyenyedi u. 15.) adományából került a később idézett Márton-iratokkal együtt az abonyi falumúzeum birtokába. A napló leírása: a kézirat 20X26-os méretű. Vastagsága 3,5 cm. Félbőr-kötése: málló. 178 oldalsorszámozását a helyi falumúzeum végezte el. Pettyes, kopott keményfedelén 13X14-es, pajzs alakú címke van. Felirata: „Ab Anno 1824 (olvashatatlan szó...) ...Jegyzéseim Zsarolyáni Márton Lajos." A falumúzeum 741-es leltári száma ezen a címkén van. Hiányai: 1. az első lapon, fölül 2 cm-es csík (a tiszttartói konvenciólevél fejléce) le van vágva; 2. ugyanígy kivágott 8X8-as négyzetben a lap alsó sarka, a 164. oldalon; 3. a 148—49. oldalak közéből 2 lap hiányzik. 2 Kiemelt irodalom: Abonyi L., Abony története 1896-ig. I. II. 563. o. Kézirat. Abonyi Falumúzeum. Varga Z., A zsarojáni és mándi... Márton család története. Bp. 1916, 145. o. Különlenyomat a „Turul" 1916-i évfolyamából. Varga Z., Abonyi bajos szellemi öröksége. Prot. Szeml. 1933. 12. sz. Dr. Györe J., Abonyi Lajos pályája. Máramarossziget. 1914. 62. o. Bencze J., Abonyi Lajos irodalmi munkássága. Pécs. 1963. Bölcsészdoktori értekezés. Kézirat. 123 gépelt old. (Ez utóbbiban a legteljesebbnek mondható bibliográfia található meg.) 3 A Kerepeczy-ágból származik Werbőczy. A Zsarolyáni-ágból : Márton István, a pápai főiskola újjáalapító professzora; Márton József, a bécsi egyetem szótáríró 141