Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Régészet - Balanyi Béla: A Nagykőrös határában 1879-ben és 1894-ben folytatott ásatásokról

BALANYIBÉLA (Arany János Múzeum, Nagykőrös) : A NAGYKÖRÖS HATÁRÁBAN 1879-BEN ÉS 1894-BEN FOLYTATOTT ÁSATÁSOKRÓL Mielőtt a Nagykőrös határában lefolytatott régészeti kutatások helyi írott emlékeinek részletes ismertetésére kerülne a sor, el kell mondani, hogy a helyi elbeszélő forrásanyag nem ad teljes képet a Nagykőrösön történt ásatásokról és azok eredményéről. Nem adhat annálfogva sem, mert az ásatásokat vezető egyének ásatási naplói, rajzai, vázlatai, sírlapjai és a feltárt leletanyag nem áll rendelkezésre. Feltéve, ha egyáltalán vezettek a feltárásról naplót, készítettek vázlatokat és sírlapokat.

1 így e mondanivaló a korabeli helyi és országos sajtóban közzétett híranyag, továbbá a Nagykőrös város leváltárában található iratok ismertetésére szorítkozhat. A sajtóban megjelent ismertetések népszerűsítők, sőt számos pontatlanságot is tartalmaznak, mégis értékesek. Értékesek, mert az 1800-as évek második felében végzett ásatások Magyarországon még a régészeti kutatások kezdő szakaszát jelentették. Az adataik, ha pontatlanok is, mégis hű képét adják a régészeti tudomány akkori állásának. Azok, akik az 1879-es és az 1894-es ásatásokat vezették még, a magyar régészeti tudomány úttörői voltak.

2 Meg kell említeni, hogy Magyarország területén már akkor is nagyon sok olyan ismert hely volt, ahol régészetileg jelentős tárgyak kerültek elő, vagy ahol be volt borítva a terület az eltűnt korok embere használati tárgyainak darabjaival. A kutatók figyelme mégis Nagykőrösre terelődött. Több körülmény is közrejátszott abban, hogy az Országos Régészeti és Embertani Társulat itt kezdett munkához 1879-ben. Az egyik ilyen körülményként említhető, hogy az 1848—1849-es szabadságharc után számos olyan költő, író és történész talált Nagykőrösön kenyeret, akinek a szabadságharc alatti tevékenysége miatt egy időre el kellett tűnnie a politikai hatalom szeme elől. Ezek voltak : Arany János, Mentovich Ferenc, Szász Károly, Salamon Ferenc, Szabó Károly, Szilágyi Sándor, akik hosszabb-rövidebb ideig tanárkodtak a nagykőrösi gimnáziumban, az 1850-es években.

3 Később az ország legkülönbözőbb helyein dolgoztak, de többen fenntartották nagykőrösi barátaikkal a kapcsolatot. A kapcsolat nemcsak levelezésben nyilvánult meg, hanem többen vissza is látogattak. E kapcsolatuk a gimnázium tanáraival, a város vezetőivel és a vezető réteghez tartozó emberekkel hosszú ideig, esetleg életük végéig is fennmaradt. Nagykőrösön való megjelenésük mindig ünnepszámba menő esemény volt, melyről a helyi lap is megemlékezett a „Mi újság?" rovatban/

1 Ezek egyike volt Szilágyi Sándor, a kiváló történész, aki kapcsolatot tartott a fiatalabb történészgárdával, így a Régészeti és Embertani Társulat ifjú tagjai13