Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Történelem - Balogh Sándor: Egy abonyi köznemes gazdálkodása a reformkorban

más jellegű egyezség ugyanez év tavaszáról a „Lak-házra" készülő új ajtók és zsalugáteres ablakok adatait őrzi: „Az Ebédlő ajtók 25 vf.; Pitvar ajtó 15 vf — apró ajtók 17 vf-jávai — hozzá jön ablak deszkák vén ajtók ki reparálása Mártii 9 842. — Fel Vettem Elő pénzt 50 váltó f — ismét 40 vftot felvettem — Elesmérem Én Deli Sámuel — Ismét kaptam 50 váltó f 31dik októberbe — Az ajtókra való nézve ki van fizetve — Elesmérem Deli Sámuel — A Salugáterek tsinálása 10 Darab — 9 széjjel nyíló — tizedik á folyosóra való salugáter — külső szine ezüst szín — belseje zöld, befestve. Darabjától vasalás nélkül fizetődik 15 vf s így az egész 150 vforint, — á Deszkák ki hozatalára adatik kotsi. Költ Abany Máy 16 843. Elválaltam Deli Sámuel" — asztalos mester. Az augusztus végére befejezett munka díját 5 részletben vette fel saját aláírásával a mester. Az ablakok vasalását támasztókapcsokkal darabonként 8 vf-ért Laczkó László kovácsmester készítette el.

32 Három és fél év alatt így újult тз? a kúria. Alaprajzát mellékeljük abban a formában (5. kép), ahogy a helyben élő utolsó utódok emlékezete szerint azt M. L. átalakította. A vakfolyosó alatt, csapóajtós lejárattal, konyhaközelségben a kisebb pince volt. A nagy borospince a „Lak-ház" északi folytatásában, keresztben, az írófiú diákszobája alatt feküdt. Ebben a szobában lakott együtt a serdülő diákkal nyelvmestere: „mössziő" is. A diákszoba folytatása egy nagy istálló volt. Az épületen később még annyi átalakítás történt, hogy a konyhaajtó az épületfrontról az épület végébe került. A kúria 1945 után állami tulajdonba került. Ma több család magántulajdona és emléktábla jelzi az épületen, hogy az az író alkotóműhelye volt. A kúria körüli belsőség formáját a napló őrzi (6. kép). Vázrajzunkban a sok abonyi curiális belsőség közül egynek a csonkult skicce áll előttünk. A vonalakból, számokból a tényleges nagyságra következtetni sem lehet. Valamit mégis kapunk az „udvar" körüli terület beosztásából. Mert a mezőváros népe ezeket a kúriákat „udvarnak" (Szapári-udvar, Sivó-udvar) is nevezte. És ebben a fogalomban azt a nagy kiterjedésű belsőségeket értették, ami a „Lak-házat" körülvette. Itt folytak a nyomtatások, bemérések, gabonavermelések. Erre fogad később Márton Lajos dohányosokat, kertészt, a ház köré mindenes legényt, szolgálókat. Itt akkor is nyüzsög az élet, ha az istállók népe: béresek, kocsisok a határt vagy Paládicsot járják. Valóban sajnálnunk kell a napló csonkulását, mert ezen valamennyi épület elhelyezése rajta lehetett. Az egyetlen épület nem a kúria, mert ennek a végében szín soha nem volt, s a lakrész kertészlakás lehetett.

33 De tovább is léphetünk. Magától értetődő, hogy minden vonalon szinte egy lélegzetre indul az élet. Az 1840-es első abonyi vetését az alábbi bejegyzése őrzi.

34 „840-ki őszi vetés Kétszer Tiszta Lett rólla véka csomó véka Paládicson Paraitz Jusson 13 53 53 Talján Juss reptze foltozás 3 20 20 — Kaszálló 18 38 157 186 Szili Paládics 72 12 238 Kétsz 53 Tiszt 291 Tehát az első őszön 156 véka, 1200-as holdban számítva, 117 hold őszi vetése van. Ami nem kalászos, arról alig jegyez fel valamit. Már ide kell vennünk itt a foltozás mögötti repcevetést is. A beinduló gazdasági munkákhoz gazdasági felszerelés és megfelelő számú munkaerő kell. Gomba, Kisterenye minden felszerelése Abonyba kerül. Ezekből az alábbiakat adja Györe János első béres számadása alá: 120