Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Történelem - Balogh Sándor: Egy abonyi köznemes gazdálkodása a reformkorban

BALOGH SÁNDOR (Abonyi Lajos Falumúzeum, Abony) : EGY ABONYI KÖZNEMES GAZDÁLKODÁSA A REFORMKORBAN (Márton Lajos gazdasági naplója. 1824—1848). „Őrizzük emlékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen és kétesebb a jövő." Ipolyi Arnold. Abony — korábbi nevén Nagy-Abony mezőváros — évszázadokon keresztül a Veseni-Kinizsi-galánthai Balogh családok kezén, egy 140 000 holdas nagybirtok központja volt. A birtok a XVIII. sz. közepétől birtokperekben és örökösödésben széthullt. Mária Terézia urbáriuma már 21 nemesi családból álló közbirtokosságot talál az egy földesúr helyén. Az új állapot lényegileg ugyanannyi majorságot, illetve nemesi udvarházat jelent. Ezeknek a majorságoknak tartozékai lettek a gazdasági számadó könyvek. Ezekből azonban csak töredék maradt az utókorra. Fokozottan becsesnek kell azért ítélnünk, ha a maradék közt egy olyan teljesebb is akad, amelyből egy ilyen gazdaság keletkezése és működése is kitárulkozik. Ilyen értékes, sokrétű forrásanyag Márton Lajos kéziratos gazdasági naplója.

1 A kézirat nagy részében nehezen olvasható. Tartalmából pedig — mivel a feljegyzések nem csupán helyi vonatkozásúak — megyét érintő következtetések is levonhatók. A forrásanyag értékét tovább növeli az a tény, hogy egy olyan Pest megyei író szülői otthonát érinti, mint Abonyi Lajos (Márton Ferenc 1833—1898), akinek jelentősége egykorúan messze túllépi a megye határait. így a forrásanyag az irodalomtörténet számára se lehet közömbös. Körültekintésünket még hasznosan szolgálja, ha a Márton családdal kapcsolatos irodalomból

2 kiemeljük a leglényegesebbeket. A Márton nemzetség A család erdélyi, köznemesi család. Az okleveles nyomok az utolsó Árpádokig (XIV. sz., Kerepeczy család) vezethetők vissza. Közvetlen kirajzási helyük a Szatmár megyei Mánd és Zsaroján. A terebélyesedő nemzetségből királyi emberek sora, később esetenként kiemelkedő egyéniségek kerülnek ki.

3 Minket a családnak az a Mihály nevű ága érdekel, aki az 1670-es évek körül Szoboszlóra települ. Ennek a szoboszlai ágnak a legidősebb fitagja: Márton Mihály (1699— 1759) indul el 24 éves korában, 1723-ban, a török és kuruc-labanc dúlásoktól felégetett Alföldre, hogy a ceglédi iskola törvényszerző rektor-professzora legyen. ö — származási helye után — a Szoboszlai nevet használja egész életében. Ennek a Szoboszlai (Márton) Mihálynak az egész élete eggyé válik a romjaiból megépülő Cegléddel. Hamarosan a város nótáriusa, majd főbírája lesz. A kései ellenreformáció legkritikusabb éveiben a ref. eklézsia kurátorsága is a vállára nehezedik. Kemény elvi állásfoglalást jelent ez egykorúan. Emlékét az 1737-ből származó anyakönyv így őrzi: 107