Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Szilágyi Miklós: A kismúzeumok története és perspektívája

A honismereti szakköri mozgalom kibontakozásának kezdetén megjelent állásfoglalások és a mozgalom vezetőinek nyilatkozatai arra mutatnak, hogy eleinte fenntartás nélküli támogatásban, lelkes biztatásban volt részük a múzeumok létrehozásán fáradozó aktivistáknak. A szakkörök működési feltételeit és lehetőségeit körvonalazó Irányelvek — a falumúzeumokra gondolva — tekintetbe vette, hogy a „kutató-gyűjtő" munka muzeális értékű tárgyi és dokumentumanyagot fog eredményezni, s ezért a szervezeti kérdésekről szólva rögzítette (III. 7. pont) : a szákkörök „felszerelése, valamint a szakkörök által gyűjtött muzeális értékű tárgyak, iratok, feljegyzések a szákköröket fenntartó intézetek és intézmények tulajdonát képezik". Vagyis — ha helyesen értelmezzük e tulajdonjogi állásfoglalás konzekvenciáit — eleve feltételezték e dokumentum fogalmazói, hogy a szakköri munka neim maradhat meg az ismeretszerző és ismeretterjesztő tevékenység keretei között, hanem „értéket" termel: gyűjteményt hoz létre. (Bár — tegyük hozzá — az Irányelvek nem nevezi az ilyen gyűjteményeket múzeumnak.. ,

17

) Ha az Irányelvek megfogalmazása némiképp óvatos is a leendő gyűjtemények jellegét illetően, a 'mozgalom irányítóinak állásfoglalása egyértelmű. Szántó Imre és Dömötör Sándor — megállapítva, hogy a „honismereti kutató és gyűjtő tevékenység tulajdonképpen alapfokú tudományos tevékenység" —• egyértelműen kijelentette: „Szeretnénk, hogy ... termelőszövetkezeti községeinkben ... honismereti szakköri gyűjtemények (falumúzeumok) alakuljanak és tevékenykedjenek miinél nagyobb számban."

18 Rónai Béla (a Baranya megyei honismereti szakkörök egyik szervezője) a honismereti kutatás végső célját — a „nyomdakész" monográfia elkészítése mellett — a következőkben látta: „A gyűjtött anyagot (akár tárgyi emlékek, akár lejegyzett, megörökített, szóban élő hagyományok) a széles nyilvánosság elé kell tárni »-falumúzeum-« formájában."

19 Jól tudjuk, hogy nem a lelkes biztatás hatására bontakozott ki a múzeumalapítási mozgalom. A hangnem azonban érzékeltet valamit abból, hogy egy időre szabad utat kaptak a kezdeményezések. Ekkor még szó sem esett a szakmai követelményekről (mit jelentett pl. az alapfokú tudomány?), arról pl., hogy törvényes rendelkezések korlátozzák az amatőr régészkedést. De arról sem, hogy a falumúzeum létrehozása nemcsák elhatározás, lelkesedés, érdeklődés kérdése, hanem a helyi szervek igen hathatós anyagi támogatására is szükség van: a rendszeres és színvonalas gyűjtés, a gyűjtött anyag kiállításon való bemutatása komoly financiális alapot feltételez. A Honismeret hírei is egyszerűen regisztrálták a gyűjtés és múzeumalapítás tényét, nem kommentálták még a szakmai szempontból „gyanús" híreket sem. Az ilyeneket pl.: A kisteleki általános iskolai szakkör már 12 (!) tárgyat gyűjtött, s a következő év tavaszán kiállítást rendez ;

20 Zalaszentmihályon egy nyugdíjas pedagógus vezetésével régészeti szakkör működik, s e szakkör helytörténeti kiállítást rendezett;

21 Dunapatajon „a honismereti szakköri tevékenység eredményeként falumúzeum (helytörténeti szakköri gyűjtemény) létesült";

22 Szigetszentmiklóson „megalakult a községi múzeum (honismereti gyűjtemény) munkaközössége";

23 a gyomai Művelődési Ház régészeti és néprajzi szakkörének tagjai évek óta gyűjtenek régészeti leleteket és néprajzi tárgyakat, s anyagukat a járás községeiben vándorkiállításokon (!) mutatják be.

24 Utólag lehetetlen ellenőrizni, hogy ezek a hírek mennyire voltak megalapozottak. Arra azonban fel kell figyelnünk, hogy a régészeti szákkörökről szóló hírek kapcsán nem esett szó a szakszerűtlen ásatások tilalmáról, vagy a 12 tárgy összegyűjtését 300