Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Topál Judit: Árpád-kori temető és templom Cegléd-Madarászhalmon

a fal közelében került elő, kisebb-nagyobb halmokban, tehát mindenképpen arra kell gondolnunk, hogy az egykori tulajdonosok valamilyen közelgő vész elől menekülve, tudatosan rejtették itt el vas szerszámaikat, mélyek nagy értéke a középkoriban közismert. Hogy e közelgő veszedelem a tatárjárás lett volna, annak ellentmond, hogy e tárgyak többsége igen jó állapotban van, s bár a mezőgazdasági szerszámok formája évszázadok során alig változik, valószínű, hogy a madarászhalmi tárgyak, formáik alapján inkább a XVI. századra keltezhetők. Ebben az esetben viszont a temető falának még állnia kellett a XVI. században, sőt magának a falunak is léteznie kellett, bár, mint említettük, sem a sírok anyagában, sem a kerámiaanyagban későközépkori anyag (eltekintve a IV, 9 korsóaljitól) nem fordul elő. Továbbá nemcsak Madarászhalam közelében, de Cegléd környékén sincs tudomásunk későközépkori falvakról, minthogy a mezővárosi fejlődés következtében a környező Árpád-kori falvak lakossága Cegléd területére költözött. Következőkben a temető területén előkerült vastárgyakat ismertetjük (temetőtérképen bejelölve). Előrebocsátjuk, hogy a veretek néven közölt tárgyak koparsóvereteknek értendők, bár ezek közelében a legtöbb esetben egyáltalán nem volt sírmaradvány. A koporsó mai jelentése csak később alakult ki, a láda név használata pedig anakronisztikus lenne.

43 V. tábla. Cegléd-Madarászhalom. Árpád-kori temető. Vas szerszámok 86