Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
Topál Judit: Árpád-kori temető és templom Cegléd-Madarászhalmon
ható, csak kiegyenlítő téglaréteggel együtt. Mivel geológiailag vízelzáró rétegként szerepel, a nedvességet alig engedi át, így igen 'becses az építkezők szemlében. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Cegléd környéki összes középkori templom köveit széthordták a lakosak, bár vannak a város határálban a madarászhalminál sokkal jobb állapotban levő Árpád-kori templomok 33 . A miadarászhalmi templommaradvány területén rendkívül sok Árpád-kori edénytöredék került elő, közöttük egy hullámvonal díszű oldaltöredék is (Itsz. : 71.58.1.), de többségük a XII— XIII. század jellemző típusait képviseli. A későbbi korok pusztításának tudható be, hogy a rom területén egyetlen sírt sem találtunk, a földgyalu valószínűleg olyan vastag földréteget hordott le, amely meghaladta a templomban eltemetett sírok mélységét. Nehezen tudnánk ugyanis elképzelni, hogy egy ilyen zsúfolt temetőben épp a templom területét hagyták volna szabadon. A templom építésének idejét meghatározni a fentiek alapján igen nehéz. Miután a már említett, 72 darabból álló éremleletet, mely-ben nincs tatárjárás utáni darab, a szentély mellett rejtették el (1. térképen) — legalábbis tálalója ezt 'a helyet jelölte meg akkor, mikor a maradvány még feltáratlan volt —, biztosra vehető, hogy 1241-tben a templom állt. A hozzá tartozó falu vagy inkább falvak népessége elpusztult vagy elmenekült, de hogy később visszatértek-e, és a templom tovább funkcionált-e — nem áll módunkban megálllapítani. Okleveles adatok sem állnak rendelkezésünkre, mivel Cegléd és környéke 1368-ig folyamatosan királyi birtok volt, peres ügyekben, adományokban possessióként nem szerepel, sőt csak egy 1290 márciusában kelt oklevélben találkozunk nevével először 34 , Madarászhalom név pedig semmiféle formában nem szerepel. Biztosabb fogódzót jelentene, ha módunkban állna a templomhoz és temetőhöz Ny —DNy felől közvetlenül csatlakozó, mintegy 5—600 méterre elhúzódó települést feltárni, melynek anyaga bizonyára fontos kronológiai adatokkal szolgálna. A települést ugyanis a fent említett területen sejtjük, nemcsak a rendkívüli mennyiségű edénytöredék alapján, mert ez az egész környéken nagy számban található, hanem elsősoriban azért, mert a dombon kívül ez az egyetlen terület, amely a középkorban száraz, tehát településre alkalmas volt. Mint említettük, a halomtól ÉNy, É és ÉK-re fekvő lapály ma is nedves, mocsaras, menynyivel inkább az lehetett a középkorban, a K J i és D-i oldal most száraz ugyan, de elég mély ahhoz, hogy a középkorban víz járta hely legyen. Egyedül tehát a DNy-i, Ny-i oldal, mintegy partot képezve emelkedett ki a nedves rétegből — ebben az irányban a halom lejtése is szelídebb. Az ily módon körülhatárolt területen azonban jelenleg — és nem véletlenül — a Kossuth Tsz II. üzemegységének irodái, gazdasági épületei és istállói állnak, így szervezett kutatómunka a közeljövőben alig lehetséges a terület egészén. Kerámia Mint már említettük, a temető és a templom egész területén, de különösen a II. és III. árok északi végében igen nagy mennyiségű edénytöredéket találtunk, nagyobb fazekak perem- és vállrészeit (IV, 1 és 3, ltsz.: 71.51.1. és 71.38.1.), kisebb bőgnék töredékeit (pl. IV, 2, ltsz.: 71.92.1.), bográcsok darabjait (IV, 4—8, ltsz.: 71.46.5.; 71.35.4.; 71.87.3.; 71.44.1. és 71.95.1.). A töredékek az egyetlen hullámvonalas díszű darabtól eltekintve, melyet a XI. századba is helyezhetünk, XII— XIII. századi edénytípusokat képviselnek, bár akad egy olyan korsó (vagy 6 Studia. . . 81
