Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
Topál Judit: Árpád-kori temető és templom Cegléd-Madarászhalmon
A templom Már a leletmentés megkezdése előtti első helyszíni szemle során világossá vált, hogy a halom legmagasabb pontján levő, mintegy 25 négyzetméternyi, kőés téglatörmelékkel sűrűn borított felszínen valamikor templom állt, Miivel azonban anyagát imár széthordták a környező tanyák építéséhez, majd pedig a földgyalu betetőzte a pusztítást, nem sók eredményt várhattunk a templom feltárásától. Ennek ellenére az 1968. évi ásatás utolsó napjaiban Balanyi Béla nagykőrösi múzeumigazgató tanácsára kereszt alakú árokkal DNy—ÉK és DK —ÉNy irányban átvágtuk a törmelékkel borított területet, összefüggő alapozást már sehol sem találtunk, így kizárólag az alapozási árkok nyoma igazított el bennünket valamelyest a templom alaprajzát illetően (11. kép). A madarászhalmi templomnál is — mint az alföldi templomoknál általában — az alapozási árkokba földet döngöltek 27 . Esetünkben a kiásott homok visszadöngölése haszontalan lett volna, így valószínűleg a halmot észak felől határoló lapály fekete földjét hozták fel és döngölték az alapozási árokba. A fekete földdel töltött alapozási árok alsó rétege a templom nyugati felében hosszabb szakaszon megmaradt, jól elkülönülve a sárga homoktól. Ugyanezt tapasztalhattuk a félköríves szentély alapozási árkánál is. Az apszist borító törmelékréteg eltávolítása után a sárga homokkal éles kontrasztot képező szabályos, félköríves, fekete sáv egy kis szakaszán mélyítést végeztünk, de már 30 cm után elértük a sárga homok altalajt. Közvetlenül az altalaj fölött 5—6 cm vastagon a fekete föld rendkívül keménynek tűnt —• nyilván a döngölés következtében. Ugyanezt a kísérletet elvégeztük a bejárati falrészhez csatlakozó nyugati alapozási árok egy szakaszán, de itt nem találtunk kemény, döngölt réteget. Kőalapozás maradványára bukkantunk az apszis területén az A és В árok találkozásánál (12. kép). E falcsonk mintegy 80 om széles — de már csak 25— 30 cm vastag volt. Másik falmaradványunk a bejárati résznél levő, az alapozási árok hosszú szakaszához kapcsolódó 1,6 m hosszú, 0,7—0,8 m széles falcsonk. Egyik maradvány esetében sem tudtunk f alazási technikát megállapítani, a kövek igen lazán, már megbolygatva hevertek. Csak a bejárat íalrész kövei között találtunk mészrögöket. Mindezek alapján csak hozzávetőleges biztonsággal állapíthatjuk meg a madarászhalmi templom valószínű alaprajzát. Az épület, mint számos román kori templom, egy téglalap alakú hajóval és félköríves szentéllyel rendelkezett 28 . Nem tudtuk egyértelműen eldönteni, hogy miként csatlakozott a szentély a hajóhoz. A templom DK-i részén, a csatlakozásnál mintha az apszissal derékszöget bezáró fal alapozása mutatkozna. Sajnos e jelenséget a pusztítás nagy mértéke miatt nem tudtuk jól megfigyelni (13. kép). Formáját tekintve templomunk a kaszaperi 29 , a nagybörzsönyi 30 és a zirci I. templomihoz áll legközelebb 31 . A templom teljes hossza a szentélyalapozás árkától a bejárati rész falosomkjáig 13,5 m, szélessége — szimmetrikus épületet feltételezve — mintegy 7—7,5 méterre becsülhető. Feltűnő, hogy a templom hajójához képest a szentély meglehetősen kisméretű (bár a szentély és hajó csatlakozása nem tisztázott), de azt, hogy volt-e szentélyhosszabbítás, a maradvány rossz állapota miatt nem lehetett megállapítani 32 . A madarászhalmi templom téglából és terméskőből, az ún. ceglédi darázskőből épült. Ez utóbbi természetes formájában fordul elő a Gerje vízér partjain, a talajfelszín alatt mintegy 1—1,5 méterre. Mészkőfajta, mely nevét lukacsos anyagáról kapta, emiatt nehezen faragható, önállóan építkezéshez nem használ78
