Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Tettamanti Sarolta: Előzetes jelentés a Vác–Kavicsbányai avar temető feltárásáról

és felszerszámozott ló feküdt, a 103. sír lovasának fegyvere is volt (fokos, kopja) (3. kép). Kiss A. felosztása szerint a 23. és a 103. sírok rítusa későavar, az avar szállásterület peremén megtalálható szokás, az 55. sírban megfigyelt temetkezési mód az egész avar korban előfordul.

6 Az eddig ismert temetőrészen a sírmellékletek megoszlásáról a következőket lehet mondani: 1. 24 sír nem tartalmazott 'mellékleteket. 2. Ékszert az eddig feltárt síroknak mintegy egynegyed, övet kb. egyharmad részében találtunk. 2. Munka-, illetve használati eszköz a síroknak mintegy a felében volt. 4. Fegyvert (fokost, kopját, nyílhegyet) 8 sírban találtunk. 5. Agyagedényt 94, baromfi- és emlőscsontot 98 sírban, tojást 55 sírban találtunk. Mind az edényekben tárolt ételt, mind a húsételt az esetek túlnyomó többségében a halott lába közelébe helyezték a sírba. A datálás szempontjából fontos sírmellékletek. A 158. sír két bronz fülbevalójának csüngője két üreges bronz félgömbből van összeállítva. Az alattyáni temető leletanyagában a VII. század elejétől ismert ez a típus, de főleg a VII. század 70-es éveitől temetkező második kronológiai csoportban fordul elő.

7 A 112., 157., 177. sírokból gömbölyű pasztagyöngycsüngős bronz fülbevalók kerültek elő, a VII. század közepétől sokáig továbbélő típusok.

8 A 177. sír két fülbevalójának karikája rombikus átmetszetű. Hasonló fülbevaló-karikákat Alattyánfoan csupán a harmadik, VII. század végétől temetkező csoportban találunk.

9 A 162. sír fülbevalóinak karikája ovális, rajta álgranulációs díszítés, a gyöngycsüngő lapos, hosszúkás. VIII. századi— IX. század eleji típus.

10 A 157., 158., 162., 177. sírok egymáshoz meglehetősen közel kerültek elő. A temető eddig feltárt területén a — koraavarnak mondott — rácsurgatott díszű szemesgyöngyöket, valamint a későavar kori dinnyemag alakú gyöngyöket tartalmazó sírok nem alkotnak külön csoportot.

11 Veretes övet a következő sírokban találtunk: 10., 23., 103., 142., 185., 194., 203. sírok. Az öweretek, szíjvégek zöme lemezes készítmény. A 10. sír halottját kettős övvel temették el, a felső öv téglalap alakú, 4—4 szöggel ellátott véretekből, sima lemezes nagyszíj végből, öttagú hátsó veretből állt. A 103. sírban bolygatott helyzetű, széles pajzs alakú szíjvégek, téglalap alakú, 4—4 szöges, a széleken párhuzamos vonalakkal kereteit, vékony lemezes veretek, vékony lemezes kisszíjvég volt (3. kép 1—11.). A 203. sír övét 7 db, a 10. sírban találtakhoz hasonló, félgömbfejű szögekkel ellátott lemezes veret, 3 db öntött, indás kisszíjvég, 2 vascsat és 1 db vas propellerveret képezte. A váci temető lemezes övdíszeit analógiáik a VII. századra, illetve annak második felére datálják.

12 A későavar, öntött griff es-indás csoportot egyelőre csak a 23. sír griffes vereté és a 203. sír indás kisszíjvégei (utóbbiban lemezes véretekkel együtt) képviselik. A két sír az eddig feltárt temetőrész két szélső pontján helyezkedik el. Néhány különlegesebb formájú övcsat: A 142. sírban eltemetett halott övét áttört díszű rögzítőfüles bronzcsat fogta össze. Csallány D. kutatásai szerint ez a csattípus az 568—679. közötti avar emlékanyagban bizánci import.

13 A 127. sír csatja szintén rögzítőfüles, de egyszerű, csattest nélküli darab. A 86. sírból egy kisméretű, V. századi bronzcsat került elő, a csattüske hegye meggörbítve fekszik rá a karikára.

14 48